Barátkozás a Lajtával

Hiszen itt van. Csendes, nyugalmas, mégiscsak folyó, mégha kicsiny is, halak bizonyost hogy élnek benne.

A terveket tett követte, s egy forró június végi napon ellátogattam a Lajta egy városhoz közeli szakaszára. A folyó túlpartja egybefűggő nádas. A jobbpart pedig minden árnyéktól mentes. Így is késő délután jutottam csak ki. A víz enyhén sodró, a folyó alig 15 méter széles, de itt-ott 4 méter mély!

Hamar bekerült a könnyű kis feeder, míg a matchbottal úsztatni kezdtem a parttól alig  méterre, ahová két-három gombócot is bedobtam. S jöttek a kapások. A gébek természetesen. Ez nem egy horgászfilm, ahol a főszereplő csak nagy halat fog. Ez a való élet folyón. Géb és küsz. Az első jelentkezők. Aztán persze ahogy az etetés illata szerteárad a folyón, jönnek a komolyabb éhenkórászok is. Karikakeszeg, dévérkeszeg, sügér, kisebb domolykók, majd tenyeres és kéttenyeres kárászok. AZtán megakad az úszó. Bevágok, s kezdődik a harc. A tettes egy vésettajkú paduc, nem is rossz, veri az egy kilót. Hány és hány horgász nem ismeri.... pedig igazi kis harcos figura. Aztán megtorpan megint az úszó. Bevágok. Ez jobban megy. A következő paduc majdnem másfél kilós, negyvennégy centis. Azt hiszem megérte kijönni, s a Lajtát választani. Fog ő még sok örömet okozni nekem a nyár folyamán azt hiszem!

Talán jóbarátokká válunk...