Remélem örömmel olvassátok9

Hideg az idő odakint,-5 fokot mondtak.

Az újraváltott horgászengedélyem lassan egy hetes. Másfél hónapja nem horgásztam. Ilyen hosszú idő után kezdek már „ nyugtalan lenni” érzi a testem, mozdulni kéne már, vár a vízpart, a természet csend és a nyugalom.

Szólok a feleségemnek-kimegyek egy két órára a csatornára!- megnézem milyen most kint!. Válasz is érkezett.-Te nem vagy normális! Hát igen -elgondolkozom, lehetséges. De már fordulok is ki, megyek a horgászdolgaim közé, pakolom össze a „ cuccot”. Sok dolgot nem viszek, magamhoz kapom a csukázó-botomat, merítőt, kisvödrömet és a horgászládámat.

Útközben megállok” Józsi-nál” veszek pár darab babakárászt csalinak. Kölcsönössen „ bujékolunk” egyett, idén még nem taliztunk. Kishal megvan kifizetem -kérdezi- hova mész?

-Duna-Tisza csatornára, de nem sokáig maradok, azért hideg van még-volt a válaszom. Nincs messze a „ csati” kiérek. Minden fehér zúzmarás, a besárgult nádon is ott van a „ tél-generális” lehelete. Lidérces fehér fényekben pompázik a nádas. Szép látvány, le is fotózom rögtön. Szerelek, csalizok és a nagy csendet egy tompa loccsanással zavarom meg, bent van a vízben a „ babakarcsi” az úszómmal együtt. Elülnek a vízen a karikák, újra csend honol a tájra. Nemsokára varjak százai szállnak felettem, sok-sok fekete folt a tiszta égen, repülnek a szántások felé, hangos károgással üdvözölnek. De nicsak!! az úszóm perdül fordul majd lassan elmerül, feljön és megáll!!! Nincs időm a varjakat figyelni… újra eljátsza ezt! Ez „ bicska”-gondolom magamba, így hívom a kiscsukeszt. De most elindul és húzza már a zsinóromat is, hopssz megvárom míg kifeszíti és egy határozott húzás-t engedek a sötét víz alá! Erőteljes rázás a válasz, majd oldalra kitör a csukám, húzza is a zsinórt rendessen! Kever-kavar meg- meg úszik, letör a mélybe jól ül a hármas-horog. Jól dolgozik a bot is, hajlik ahogy a halam védekezik. Lassan látom hogy felfelé jön fárad a „ szegényke” Burványlik a víz, megpillantom!

Jó” kettes” mondaná barátom- horog mélyen ül a torkában semmi esélye! Megadja magát, megszákolom. Hmm hmm elő a fogóval” egésszen lenyelte, nagy nehezen kiszabadítom a horgot és bilincsre fűzöm! Teljessen izgalomban voltam, megvan az első idei halam.!. A bilincsre fűzött halamat a vízbe rakom, meg sem mozdul… ez „ kipurcant”, látom a tiszta vízben a meder alján fekszik. Újra csalizom és egy másik helyre dobok…. Félórája semmi mozgás. Ilyenkor az ember nézelődik, nézi a tájat, a vizet. Ekkorvalami furcsa dolgot veszek észre a víz tetején!-Jajj, ez az én madzagom amivel a csukámat kikötöttem, ott lebeg, és áramlik az enyhe szélben tova!! De hol az én csukám?-Ekkor megpillantom-Tőlem egy méterre a vízben ott fekszik a meder alján. Ha feléled csak egy kis farokcsapás és szabad újra, igaz a szájában a szájbilincs! Mit csináljak?? -hogy tudom abba a vékony spárgába-az újraváltott horgászengedélyem lassan egy heteszsinórba bele akasztani a „ cájgot” megint? Kiveszem gyorsan a szerelékemet a vízbőlRádobok a zsínórra! Semmi… nem akadt bele… újra próbálkozok, újra dobok, megint semmi, túl könnyű!!!

Gyorsan rárakok egy fenekező-ólmot a hármashorgomra, újra lódítom! Jó helyen esik bele a vízbe! Lassan húzom kifele az ólom a mederalján van, a zsinór a víz tetején! A csukám meg kezd erőre kapni, csak most ne hibázzak!!! Megvan!!!! Megvan a zsinór!!..., már a kezemben tartom, húzom ki a másodjára megfogott csukámat… ekkora szerencsét még nem láttam!!

Sikerült! Újra sikerült megfognom a csukámat, igaz nagy mázlival…” szegényke ha tudta volna, mennyire volt a szabadulástól!. Pakolok is rögtön, irány hazafele..ennyi izgalom elég volt mára.

Hát így sikerült kétszer kifognom azt az egy csukát…..