Országos horgászkonferencia

Mára a horgászközösség taglétszáma jelentősen növekedett, öt megyéből 26 tagegyesület által, több mint 11 ezer horgászt tudhat soraiban a martfűi Szöllősi Béla által vezetett társulás.

A társulás éves horgászkonferenciájára több mint 250-en érkeztek Martfűre, hogy - a halászatról és a horgászatról szóló törvényre irányuló módosítási javaslataikkal - közösen találjanak megoldást a természetes vizeken tapasztalható természetromboló halászati tevékenység visszaszorítására.

• Az európai uniós közös halászati politikában egyre nagyobb az édesvízi halászat, a halgazdálkodás szerepe. A túlhalászott tengeri halállománnyal szemben az édesvízi halállomány jelenthet alternatívát. A magyar édesvizek európai viszonylatban is jelentősek. A halgazdálkodás hozzájárul az ökoturizmus, a környezetvédelmi szempontok, az egészséges és tudatos táplálkozás szempontjainak érvényesítéséhez, ezáltal a helyi közösségek megerősítését is szolgálja - hangsúlyozta a konferencián dr. Szabó Balázs, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. - A következő uniós költségvetési időszakban többmilliárd eurós keret segíti e terület fenntartható fejlesztését, támogatási lehetőséget biztosítva a halgazdálkodáson túl a feldolgozóipar, az értékesítés, az élőhelyek fejlesztésére illetve a természetvédelmi szempontok érvényesülésére, ezen keresztül turisztikai célokra. Az uniós normák alapján a halgazdálkodásban is a természeti erőforrások védelmére, a fenntarthatóságra és mindezeken keresztül a biológiai sokféleség megőrzésére kell törekedni.

Számos ponton azonosak a halászati politikában meghatározott európai uniós célok, illetve a Nemzeti Vidékstratégiában a kormány által 2020-ig felvázolt célkitűzések, amelyek közül a legfontosabbak a kis- és középvállalkozások megerősítése, a vidéki munkahelyteremtés.

Hatékony ellenőrzést, a halászati - horgászati tevékenységek és a nemzeti parkok feladatainak összehangolását szorgalmazta Piller József horgászati szakíró, aki a mértéktelen halászat és a Körösök ökológiai állapotának összefüggéseire irányította rá a résztvevők figyelmét a felelőtlen, rabló gazdálkodást, környezeti katasztrófákat bemutató, megrázó felvételekkel.

• A természetes vizeinkben történő horgászati lehetőségek, és ez nem csak a Tiszára vonatkozik, végveszélyben forognak - hangsúlyozta Szöllősi Béla. A HETT elnöke szerint azonban a Tisza a megismétlődő árvizei által nemcsak elvenni tud, hanem adni is. Újra meg kell tanulni együtt élni vele, tisztelni és megbecsülni, hiszen több évszázadon át éltető eleme volt az itt élő embereknek.

A társulás számos javaslattal segítette a halászatról és horgászatról szóló törvény módosítási javaslatának elkészítését. Remélhetőleg hatékonyan hallatták hangjukat természetes vizeink értékének megőrzése, kiemelten az őshonos halállomány óvása, a halászati haszonbérleti szerződések újragondolása érdekében.

Törvénymódosítási szándékaik közül folyóvizeink tavaszi áradásánál a teljes mértékű halászati tilalmat emelte ki, ugyanis a vizek igazi halászati lerablása erre az időszakra koncentrálódik. Bővítenék a tiltott halászati eszközök és módok kategóriáját. Korlátoznák a halászeszközök számát. Mennyiségi kvótát állapítanának meg a halászati szektor részére. Szorgalmazzák a vermelő helyek megjelölését és védelmét. A természetes halutánpótlás elősegítésére folyóinkban, tavainkban kíméleti területek kijelölését szeretnék elérni.

A természet védelméről szóló törvény alapján a halászat csak olyan mértékű lehet, amely a faj természetes állományának sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti. Az új halászati - horgászati törvény a fentiek figyelembe vételével és betartásával készül.

Ma is vannak megfelelő hullámterek, melyek egy ősrégi gazdálkodási formával, az ún. fokgazdálkodással részben visszaállíthatók lennének, ami továbbra is biztosítaná az öntermelékenységet, a természetes szaporulatot, az eddigiektől olcsóbb és hatékonyabb ráfordítással. Ehhez szükség van az elmúlt években károsodott árokrendszer és a meglévő zsiliprendszerek felújítására, újak építésére is.

A Tisza halállományára is rendkívül kedvező hatással volna a természetesvízi halállományok reprodukcióját segítő élőhely-fejlesztés, a hullámterek többcélú hasznosítása, a fokgazdálkodás helyreállítása - hallhattuk dr. Stündl László egyetemi adjunktus, a Vidékfejlesztési Minisztérium szaktanácsadójának előadásában. E régi - új halgazdálkodási módszer alkalmazásához elengedhetetlennek tartja az édesvízi halgazdálkodással kapcsolatos szakmai képzés indítását.

A fok a folyó övzátonyában kialakult vágat, alacsonyabb rész, amin keresztül a folyó vize áradáskor ki tud lépni a mederből, és apadáskor az ártéren rekedt víz visszafolyhat. Ezekhez a fokokhoz hozzátartozhat az elöntött ártér, árok, csatorna is. Maguk a fokok (vízkilépési helyek) ma is megtalálhatóak a folyók mentén, csak el vannak zárva az eredeti ártértől.

A halászat úgy folyt a fokokon, hogy a kiáradó folyóval az ártérre kiúsztak a halak is enni vagy ívni, a visszafolyó vizet azonban elrekesztették, így a halak kint rekedtek az ártéren. A kezelt fokok ekkor haltartó tavakká alakultak, ahonnan könnyen elérhető volt a hal. Ezek a fokok komoly értéket képviseltek, főleg a halászat jövedelme miatt. Mivel a fokokat nem engedték elmocsarasodni, így egészséges szaporodó helyet jelentettek a halak számára, az ivadékok pedig a halászat során sem pusztultak el, mert apadáskor, a vesszőből font rekeszek résein keresztül vissza tudtak úszni a folyóba.

Hazánkban óriási értéket képviselnek a felszíni természetes élővizek és azok élővilága. Ezeknek az értékeknek az ésszerű gazdasági hasznosítása, a bennük rejlő munkahelyteremtő és adóbevételi források kiaknázása azonban még várat magára. Az egymástól elkülönülő állami szervezetek, ágazatok és civilszervezetek a közös cél érdekében történő összefogása jelentheti a megoldást, amelyre kiváló alkalom és példa volt a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás által szervezett országos konferencia.

Herbály Jánosné