Kellemes februári meglepetés

Hol is kezdjem...

Bevezetés gyanánt talán érdemes onnan indítanom a dolgot, hogy a tavalyi 2012-es év sajnos nem bővelkedett hatalmas horgászkalandokban, bár volt pár nap, amikor sikerült néhány keszeget, kisebb pontyokat horogra csalni a kedvenc picker botom segítségével. Valahogy hozzám a fenekező horgászat ezen finomabb ága került közel, talán azért mert soha nem vágytam 20-30 kg-os kövér potykákra, amiknek egyetlen kapására mások heteket képesek várni. Lehet, hogy én vagyok kissé türelmetlen, de mindig is sokkal nagyobb örömet okozott a pörgősebb keszeg-horgászat. Soha nem feledem azokat a napokat, mikor egyetlen délelőtt 60-70 db izmos szilvaorrút sikerült fogni, néha egy-egy 2-3 kg-os ponttyal tarkítva a fogást. De tavaly valahogy ez is kimaradt...

Nyár végén, ősz elején már gondolkodtam, hogy esetleg módszert váltok. Így kerültem közelebb a pergetéshez, amit egy 5-20 g dobósúlyú bottal kezdtem, tehát a pergetésnek is a light változatára esett a választásom. Ehhez be is szereztem pár kisebb körforgót, pici és közepes wobblereket és néhány közepes méretű twistert. Lelkesen kerestem is a környéken a halakat, de valahogy nem igazán éreztem rá a módszerre, bár pár domit, kisebb balint sikerült a partra segítenem. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a "vadászataim" helyszíne a Hernád-folyó, annak is egy olyan szakasza, ami nem kifejezetten nevezhető a pergető horgászok paradicsomának, de én lelkesen próbálkoztam, azonban úgy éreztem, hogy valami nem stimmel...

Egyszer csak beköszöntött az ősz után a tél és a tartós mínuszok ideje, ami már annyira megnehezítették a pergetést, hogy kénytelen voltam én is a meleg szobában eltölteni a szabad időmet. Néha kézbe vettem a botjaimat, többször áttörölgettem őket, rendezgettem a felszereléseimet, tehát szenvedtem rendesen, szerintem ezzel voltunk így páran. Gondoltam ezt az időszakot is töltsük hasznosan, így leültem a számítógép elé és elolvastam megközelítőleg 50-60 cikket és megnéztem számtalan horgász videót pergetés témában. Ekkor figyeltem fel a pergetés ultra light ágára, ami úgy tűnt, hogy számomra is okozhatna pár szép pillanatot, mert ez már olyan, mint a fenekezésnél a picker. Sokáig gondolkodtam, hogy megvásároljam e a hozzá illő botot, amit sok utána olvasással próbáltam kiválasztani, csak megrendeléskor szembesültem vele, hogy az általam összeállított megfizethető álomfelszerelés sajnos nem szerezhető be. Na mindegy jöhetett a B-terv és beszereztem egy 3-10 g dobósúly tartománnyal rendelkező botot egy hozzá tömegben tökéletesen passzoló 2000-es méretű orsót, amire egy 0,12 mm-es fonott zsinór került (sajnos ahonnan rendeltem nem volt sem 0,08-as sem 0,10-es, de gondoltam ezt még elbírja a szerkó). Gondolom, most sokan csóválják a fejüket, hogy a bot is túl erős lehet, az orsó sem túl kicsi és még a zsinór is vastag, de ahogy említettem folyóvízen pecázom és ha pár kisebb wobblert is szeretnék használni, akkor még erre is tökéletes a bot. Beszereztem pár 3,5 cm-es twistert és hozzá méretben illő 6-os méretű 2,5 g-os jiget és mini forgókat, hogy amint jön az enyhülés, rögtön bevethessem a készséget. Én már január végén mikor 1-2 °C-ig emelkedett a hőmérséklet, úgy éreztem, hogy mennem kell, de hamar szembesültem a jégtáblák okozta nehézségekkel, a pillanatok alatt mínuszba forduló, gyűrűket befagyasztó hőmérséklettel és az orkán erejű széllel.

Amíg nem 2013.02.16-án napsütéses reggelre ébredtem, a szél sem fújt és rohamosan emelkedett a hőmérséklet, ami szerintem az 5 °C-ot is elérte. Nekem sem kellett több, már az sem zavart, hogy kissé megfáztam, úgy gondoltam a friss levegő jót fog tenni ezért gyorsan össze is pakoltam a motyómat, benyomtam a zsebembe 3 csokit, hogy napközben pótolhassam a kalóriát egy kis innivalót, illetve indulás előtt ettem egy keveset, hogy legyen erőm sétálgatni, dobálni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a lakhelyemtől kb. 5 perc sétára folyik a Hernád, aminek vizét izgatottan pillantottam meg. Arra számítottam, hogy a napokban tapasztalt gyors olvadás következtében sokkal zavarosabb lesz, de megdöbbenten tapasztaltam, hogy csak picit zavaros, mondhatni átlagos. Ígéretesnek tűnt. Ideális idő, ideális víz, már csak a halak kapókedvén és rajtam múlt, hogy a mai nap élménnyel zárul e. Össze is raktam az új szerzeményem, felkötöttem a forgót, beállítottam a féket az orsón és végre elkezdtem a horgászatot. Egy kisebb méretű wobblerrel indítottam, aminek a mozgása csak az én figyelmemet keltette fel, sajnos a halakét nem. Kis idő múlva odaértem ahhoz a helyhez, ahol igazából horgászni szerettem volna, ahol a halakat sejtettem. Lelkesen cserélgettem a wobblereket, kisebb körforgókat, de semmi… Már azon gondolkodtam, hogy valahol máshol próbálkozom tovább, de még dobok párat. Eszembe jutott, hogy sokan írtak a twisterezésről és hogy volt, aki hónapokig, évekig nem fogott vele semmit, de nekem már csak ez az egy mentsváram maradt és igazából a botot is ezen módszer miatt vettem. Tehát nem volt mit tenni, fel is raktam egy 3,5 cm-es sárga színű apróságot, dobtam és picit kedvetlenül, de vágyakozva cincálgattam, míg nem elnehezedett a bot. Hirtelen az futott át az agyamon, hogy de jó, még le is akadok, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki van a horog végén és elkezdett megindulni. Harcoltunk picit, aztán örömmel vettem kézbe az első UL halamat egy kb. 30 dkg-os domolykót. Gyors fotózást követően vissza is került éltető elemébe. Az élmény okozta adrenalin fröccstől picit remegett a lábam pedig nem életem első és nem is a legnagyobb hala volt, de élménynek egyáltalán nem utolsó. MMS-ben elküldtem a készített fotót tesómnak, majd fel is hívtam és örömmel újságoltam, hogy megvan az első UL twisteres halacskám, amin ő is elmosolyodott, mert kissé szkeptikusak voltunk ezen horgászmódszer eredményességét tekintve az általunk horgászott vízterületen. Na, készen álltam az újabb dobásra, ami nem volt eredményes, de bíztam benne, hogy nem az volt az egyetlen hal a környéken, aminek tetszik a sárga apróság. Harmadik dobás, cincálgatás, koppintás, berántás, fárasztás és ismét egy kb. 30 dkg-os domolykó a telefon kamerája előtt. Visszaengedést követően, már azon gondolkodtam, hogy kijelenthetem e hogy működik a módszer itt is. A következő dobás előtt a horog szakállát fogóval lelapítottam, mert elég nehezen ment a horog-szabadítás, valamint a sárga twistert egy ugyancsak 3,5 cm-es fekete testű, neon zöld, lapított farkúra cseréltem, amire egy 15 cm-es balin vetett szemet elsőként, majd egy 30 dkg-os társa követte... ez így ment egy darabig, míg nem egyszer csak megállt minden. Gondoltam pihentetem ezt a részt picit és megnéztem még pár helyet de semmi. Visszatértem az eddigi élményeket biztosító helyre és ismét sorra fogtam felváltva a domolykókat és a balinokat. Végeredmény: 15 balin, 14 domolykó, 4 hal pedig lefordult a horogról. Kijelenthetem, hogy egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb és végre a kezem is halszagú lett...

Remélem holnap is hasonló élményekben lehet részem.