Fajtl Matilda Az álmos horgász

Az árnyékban üldögél, bóbiskol a horgász, miközben a folyóban lógatja a botját! Álmában épp halat fogott, mosolyog az ajka egy igazi aranyhal, akadt a horogra!

Az árnyékban üldögél,

bóbiskol a horgász,

miközben a folyóban

lógatja a botját!

Álmában épp halat fogott,

mosolyog az ajka

egy igazi aranyhal,

akadt a horogra!

Csak hármat kívánhat,

ezt ő is jól tudja,

hisz régóta így van ez

a mesében megírva!

Foghatott volna bármi mást,

egy szépséges hableányt,

egy lyukas bakancsot,

vagy egy üres palackot!

Töprengett ott magában

s a fejét egyre törte,

de nem jutott eszébe,

hogy mi is kéne éppen!

Homlokát ráncolta,

s a fejét vakarta,

életében nem volt még

ekkora nagy gondban!

De egy szúnyog arra szállt,

megcsípte az orrát,

s ijedten a horgász,

álmából felriadt!

Kereste az aranyhalat,

bámulta a vizet,

nem értette mi történt,

hogy került ő ide?

Míg a horgász bóbiskolt,

kergette az álmát,

addigra egy nagy csuka

elvitte a botját!

Most aztán mihez kezd?

Halat már nem foghat,

s az álom a szeméből,

rögvest el is illant!

Szánta-bánta, sajnálta,

nagyokat sóhajtott,

mért kellett neki,

épp most elaludni?

Felnézett az égre,

a Jó Istent kérte,

csapjon le a villám,

hogy végre észhez térjen!

Nem tehetett egyebet,

összepakolt szépen,

s közben azt gondolta,

mi van ma ebédre?

Talán majd holnap,

szebb napja lesz néki,

s az aranyhal helyett,

a csukát fogja ki!

Forrás: Vicces versek