Napóleon-ajakoshal

Leírás

A Napóleon-ajakoshal (Cheilinus undulatus) az ajakoshal-félék (Labridae) legnagyobb faja, egyben a korallzátony-ökoszisztémák egyik legismertebb és legikonikusabb halperemtagja. Nevét Napóleon Bonaparte-ra utalva a felnőtt himek fejtetején kifejlődő, egyedi csontos púpról kapta, amely az emberi homlokdudorhoz hasonló. Teste masszív, oldalról enyhén lapított, kékeszöld-türkiz alapszínű, a pikkelyeket halvány sárga perem szegélyezi, ajkai vastag és húsos fehér szegélyűek. Idős hímek homlokán a púp különösen hangsúlyos.

Az Indo-Csendes-óceáni területen él, a Vörös-tengertől és az Indiai-óceántól a Csendes-óceán közép-nyugati részéig, beleértve a Korall-tengert és a Nagy Korallzátonyt (Ausztrália). Sekély korallzátonyokon, 1–60 méteres mélységben tartózkodik. Hosszú életű, lassan fejlődő és szaporodó faj; proterogün hermafrodita (nőstényből hím válik). Az IUCN veszélyeztetett (Endangered) kategóriájában szerepel, elsősorban a célzott élőhal-kereskedelem és a táphalászat miatt.

Testhossz és tömeg

A legtöbb felnőtt 60–120 cm hosszú, de rekordpéldányok elérik a 229 cm-t és a 190 kg-ot. Hímek rendszerint nagyobbak a nőstényeknél. Élettartama 25–32 év.

Szaporodás

Íváskor nagy csoportok gyűlnek össze meghatározott helyeken (spawning aggregation). A hím harémet tart fenn, amelyet aktívan véd. A nőstények pelagikus ikrákat bocsátanak a vízbe; az ikrák és a lárvák planktontikusak. A fiatal halak aljzatközeli, sekélyebb vizekben nőnek fel.

Táplálkozás

Általános korallzátony-ragadozó: tengeri sünöket, rákokat, puhatestűeket, polipokat, kis halakat fogyaszt. Egyike az azon kevés halnak, amely képes a mérgező csillaghalat (Acanthaster planci, tüskéscsillag) és mérgező kagylókat fogyasztani. Erős ajakfogaival és garatfogaival a kemény váztesteket is felnyitja.

Magyar nevek

Napóleon-hal, pukli fejű ajakoshal