Atlanti borotvakagyló

Leírás

Az atlanti borotvakagyló nem hal: a kagylók (Bivalvia) osztályába tartozó puhatestű. Az atlanti partok homokos és iszapos aljzatán él, zátonyok és folyótorkolatok közelében. Rendkívül éles pereme és régi borotvára emlékeztető alakja adta a nevét. Függőlegesen ás be magát a homokba, és ott tartózkodik elrejtve. Európában először 1978-79-ben figyelték meg az Elba folyó torkolatánál — azóta invazív fajként terjed Európa partjain.

Alacsony dagálykor egy kulcslyuk alakú nyílás árulja el a jelenlétét a homokban. Megzavarásra kis vízsugarakat lő ki a nyílásból, miközben gyorsan ássa be magát mélyebbre.

Testhossz és tömeg

Jellemzően 15-20 cm hosszúra nő, kivételes esetben elérheti a 25 cm-t. Tömege 50-150 gramm.

Szaporodás

Tavasszal és nyáron ívnak, a petéket és a spermát a vízbe bocsátják. A lárvák eleinte planktonikusan lebegnek, majd megtelepednek és beásnak.

Táplálkozás

Szűrőtáplálkozó: a vizet szűri, planktonból és lebegő szerves anyagból táplálkozik.

Horgászata

Nem hal, ezért horgászattal nem fogják. Csemegének tekintik és kézi gyűjtéssel, ásással, vagy speciális fogóeszközzel gyűjtik dagálykor. Különösen az USA és Kanada partjain, valamint Európában is gasztronómiai érdeklődés övezi. Párolva és grillezve fogyasztható.