Horgász.hu

 

 

A szárazföldi (kontinentális) vizek jellemzése

(Dévai és mtsai. 1993, 1998 nyomán)

Állóvíz
A szárazföld mélyedéseiben elhelyezkedő felszíni víz, amelynek egész tömege nem mozog határozott irányban (azaz a gravitáció hatására a magasabb helyről az alacsonyabb felé), és amelynek medre egész léte folyamán töltődik

  • Mélytavak: Nagy vízfelületű és vízmélységű tavak, ahol a vízmélység lehetővé teszi a hőmérsékleti rétegződést. (Magyarországról hiányoznak.)
  • Sekélytavak: Nagy vízfelületű, de csekély mélységű (12-16 m-nél nem mélyebb, de átlagosan csak 3-6 m mély) állóvizek, ahol a meder túlnyomó része a litoriprofundális (partalji) vagy a litorális (parti) zónához tartozik, a profundális (mélységi) régió pedig vagy nem különíthető el egyértelműen, vagy csupán a egy kis hányadát teszi ki a medernek.

    • Litoriprofundális típusú sekélytavak: A meder túlnyomó része a litoriprofundális (partalji) zónához tartozik (pl. a Balaton).
    • Litorális típusú sekélytavak: A meder túlnyomó része a litorális (parti) zónához tartozik (pl. a Velencei-tó).
    • Sekélytó típusú tározók: Pl. a Kiskörei-tározó

  • Kopolyák: kis (általában csak néhány hektár) vízfelületű, de ehhez viszonyítva nagy (3-10 m) mélységű, hirtelen mélyülő víztestek, ahol a meder legmélyebb (de általában kis) része a partalji (litoriprofundális) vagy mélységi (euprofundális) zónához tartozik.

    • Kopolya típusú természetes állóvizek: Pl. a budapesti Feneketlen-tó.
    • Kopolya típusú holtmedrek: Pl. a Duna és Tisza nagyobb holtmedrei.
    • Kopolya típusú tározók: Pl. a Lázbérci-tározó.
    • Kopolya típusú egyéb mesterséges állóvizek Pl. kavicsbányatavak.

  • Kistavak (tócsák): Közepes vagy kis vízfelületű (legfeljebb néhány négyzetkilométeres), sekély állóvizek, amelyek medrének egésze a litorális (parti) zónába tartozik, és területüknek több mint 1/3-át nyílt víztükör vagy hinaras teszi ki. Vízforgalmuk labilis, esetenként ki is száradhatnak.

    • Kistó típusú természetes állóvizek: Pl. az izsáki Kolon-tó, a nyíregyházi Sóstó.
    • Kistó típusú holtmedrek: Pl. kisebb folyóink (Túr, Hernád) holtmedrei.
    • Kistó típusú tározók: Pl. a hortobágyi Borsósi-tározó.
    • Kistó típusú halastavak: Pl. a hortobágyi, biharugrai, szarvasi halastavak.
    • Kistó típusú egyéb mesterséges állóvizek: Pl. nagyobb vályogvetőgödrök

  • Fertők: Nagy vagy közepes vízfelületű, sekély (átlagosan 1-2 m mély), területüknek több mint 1/3-án lápi vagy mocsári növényzettel borított, de emellett kisebb-nagyobb hinaras és nyíltvizes foltokkal is tarkított, mozaikos állóvizek. Általában állandó vízborításúak, de esetenként ki is száradhatnak. Többnyire sekélytavak feltöltődésével keletkeznek.

    • Fertő típusú természetes állóvizek: Pl. a Kis-Balaton, a Dinnyési-Fertő.

  • Lápok és láperdők: Hazai viszonyaink között általában kis kiterjedésű, többnyire állandó vízborítású, rendszerint kopolyák feltöltődésével keletkező sekély (1,5-5 m mély) vízterek, ahol nyíltvíz általában csak a szegélyzónában ill. belül, apró foltokban (lápszemek) fordul elő. Felületüknek több mint 2/3-át moha és sás dominanciájú lápi növényzet borítja, amely tárolja a magába szívott vizet. Medrüket rendszerint tőzeg tölti ki. Csoportosításuk a jellemző növényegyüttesek alapján történik.

    • Ingóláp (úszóláp): Vízen úszó, elhalt növényi törmelék és az ezen megtelepült lápi növényzet által alkotott úszó lápképződmény.
    • Tőzegmohás átmeneti láp: Növényállományának fő tömegét lombos- és tőzegmohák, ill. sásfajok mozaikos komplexei alkotják. Általában állandó vízborítású (Pl. a bátorligeti láp).
    • Tőzegmohaláp (dagadóláp): Uralkodó fajai a tőzegmohák, amelyek növekedése és vízháztartása miatt a láp kiemelkedik környezetéből. Általában állandó vízborítású (Pl. a keleméri Mohosok).
    • Láperdők: Szerves feltöltődésű, lefolyástalan területeken kialakult, az év nagy részében vízzel borított területek. A fák gyökérfője magasabb vízborításnál is kiemelkedik a vízből, ezért körülöttük cserjék és lágyszárú növényzet is kialakulhat. A fák közötti, tartósan pangóvizes foltokon hínár- és mocsári növényzet telepedhet meg. A láperdők az uralkodó fafaj alapján lehetnek fűz-, nyír- vagy égerlápok.

  • Mocsarak: Változó kiterjedésű, sekély (általában 0,5-3 m mély), egész területükön litorális (parti) jellegű, labilis vízforgalmú, időnként kiszáradó vagy rendszeresen átöblítődő vízterek, amelyek általában kistavak feltöltődésével keletkeznek. Felületüknek több mint 2/3-át nád. gyékény, káka dominanciájú mocsári növényzet borítja, kisebb-nagyobb nyíltvizes, hinaras foltokkal tarkítva. Itt is jelentős lehet a szerves növényi törmelék felhalmozódása, de az eltérő növényzet és vízháztartás miatt a lápoktól eltérően itt csak ritkán alakulhat ki típusos tőzeg.

    • Mocsár típusú természetes állóvizek: Pl. Kunkápolnási-mocsár.
    • Mocsár típusú mesterséges állóvizek: Pl. rizsföldek.

  • Tömpölyök: Kis területű, egymással gyakran összeköttetésben levő mélyedések, melyek csak szélsőségesen száraz években száradnak ki. Medrük többnyire csak 0,5-1 m mély, felszínüket nyíltvizes foltok, mocsári és hínárnövényzet évről-évre változó mozaikja borítja.

    • Tömpöly típusú természetes kisvizek: Pl. a Nyírség buckaközi mélyedéseinek állandóbb jellegű kisvizei.
    • Tömpöly típusú mesterséges kisvizek: Pl. nagyobb anyaggödrök.

  • Pocsolyák: Kis kiterjedésű, igen sekély vizű (általában 0,5 m-nél nem mélyebb), időszakos kisvízgyülemlések, amelyekben időszakos jellegük miatt sem igazi tócsavegetáció, sem mocsári növényzet nem alakul ki. Csoportosításuk a bennük levő víz eredete alapján történik.

    • Hullámtéri pocsolyák: Folyók mentén található kisvizek.
    • Locsolásövi pocsolyák: Tavak (pl. a Balaton) mentén található kisvizek.
    • Csapadékvizes pocsolyák: Hóolvadás vagy nagyobb esők után keletkező kisvizek.
    • Talajvizes pocsolyák: Talajvízfeltörések nyomán keletkező kisvizek.

  • Dagonyák (dágványok): Kis kiterjedésű, rendkívül sekély vizű (0,1-0,3 m mély), rendszeresen ugyanazon a helyen újrakeletkező időszakos kisvizek, általában mocsári növényzet vagy gyökerező hínárnövényzet nélkül, fenekén vastag (0,2-0,5 m) iszapréteggel.
  • Tocsogók (libbányok): Apró, alkalmi vízgyülemlések, amelyek főleg sűrű növényzet vagy növényi törmelék között, rétek, legelők, erdők talajmélyedéseiben, süppedékeiben, mohapárnákban találhatók.

    • Telmák: Rendkívül csekély, legfeljebb néhány liter vízmennyiségű alkalmi vízgyülemlések. Felosztásuk a vizet tartalmazó közeg szerint történik.
    • Fitotelma: Növények szárölelő leveleinek öblében összegyűlt víz.
    • Dendrotelma: Faodvakban, ágelágazásoknál összegyűlt víz.
    • Malakotelma: Kagylók, csigák héjában összegyűlt víz.
    • Litotelma: Kövek felületi mélyedéseiben, hézagaiban összegyűlt víz.
    • Technotelma: Mesterséges anyagokban (pl. konzervdobozban) összegyűlt víz.

Vízfolyások
Olyan vizek, amelyeknek víztömege a mederben a legkisebb ellenállás irányába (azaz a gravitációs erő hatására a magasabb helyről az alacsonyabb felé) halad.

  • Folyamok: Hatalmas (>500 ezer km2) vízgyűjtőterületű, igen nagy (>2500 m3/s) átlagos vízhozamú, közepes vagy kis esésű, széles és mély medrű vízfolyások, amelyek egy-egy vízrendszer utolsó tagjaként a tengerekbe ill. óceánokba ömlenek. Hosszúságuk nagyobb mint 2500 km (pl. a Duna).
  • Folyók: Nagy (több száz négyzetkilométeres) vízgyűjtőterületű, nagy vízhozamú, nagy, közepes vagy kis esésű, közepes mederméretű vízfolyások, amelyek a nagyobb folyamok vagy folyók vízgyűjtőterületének egy-egy részéről szedik össze a vizeket, de torkollhatnak közvetlenül a tengerekbe ill. óceánokba is.

    • Nagyfolyók: Vízgyűjtőterületük 50.000-500.000 km2, átlagos vízhozamuk 500-2500 m3/s, hosszúságuk 600-2500 km (pl. a Tisza).
    • Közepesfolyók: Vízgyűjtőterületük 5000-50.000 km2, átlagos vízhozamuk 60-500 m3/s, hosszúságuk 250-600 km (pl. a Bodrog, Körös, Rába).
    • Kisfolyók: Vízgyűjtőterületük 500-5000 km2, átlagos vízhozamuk 5-60 m3/s, hosszúságuk 50-250 km (pl. a Kerka, Zagyva, Berettyó).
    • Közepesfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Keleti-főcsatorna.
    • Kisfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Nádor-csatorna.

  • Patakok: Vízgyűjtőterületük kisebb mint 500 km2, átlagos vízhozamuk kisebb mint 5 m3/s, hosszúságuk kisebb mint 50 km. Általában nagy vagy közepes esésű, völgyekben futó, túlnyomórészt gyors folyású, helyenként sellős-zuhatagos, általában köves-kavicsos medrű, ritkás növényzetű, rendszerint hegyvidéki kisvízfolyások (pl. a Szalajka-patak).
  • Csermelyek: Közepes és kis vízhozamú, közepes esésű, csendes folyású, kavicsos-homokos-iszapos medrű, rendszerint gazdag szegélynövényzetű, főleg dombvidékekre jellemző kisvízfolyások (pl. Rigóc-patak, Váli-víz, Császár-víz).
  • Erek: Nyílt, lapályos alföldi területek sekély, szétterült, csaknem pangó vizű, szélsőséges vízjárású, homokos-iszapos fenekű, pocsolyás, dús vegetációval benőtt kisvízfolyásai (pl. Ölyvös-ér, Kálló).

    • Mesterséges kisvízfolyások: Pl. kisebb csatornák, árkok.

  • Források: A felszín alatti vizek feltörései, amelyek átmenetet képeznek a felszín alatti és a felszíni vizek között.

    • Reokrén (zuhogó) források: Meredek sziklafalból fakadnak. Rendszerint bővizűek, altalajuk köves, növényzetben általában szegények. Leggyakrabban mészkőhegységekben fordulnak elő (pl. a szilvásváradi v. felsőtárkányi Sziklaforrás).
    • Limnokrén (feltörő) források: Olyan medenceszerű források, amelyek alulról vagy oldalról telnek meg vízzel. Általában közepes vízhozamúak, változó vízforgalmúak. Medrük homokos-iszapos, gyakran törmelék-felhalmozódással vagy növényzettel. Hegyvidékekre jellemzőek, elsősorban vulkanikus alapkőzetű hegységekben gyakoriak (pl. a Zempléni-hegység forrásainak zöme a forrásfoglalások előtt).
    • Helokrén források: Nem meghatározott helyen lépnek ki, hanem nagyobb, többé-kevésbé vastag talajrétegen szivárognak át, ezért a forrás területe elmocsarasodik vagy elláposodik. Általában csekély vízhozamúak. A forráslápokat állandó, a mocsárforrásokat változó vízforgalom jellemzi. Medrük rendszerint dús növényzetű, szervestörmelék-felhalmozódásban gazdag, gyakran tőzeges. Főleg középhegységekre és dombvidékekre jellemzőek, de olykor a változatosabb felszínű alföldi területeken is megtalálhatók (pl. a Létrási-forrásláp, halápi mocsárforrások)
    • Foglalt források: Azok a források, amelyek vizét műtárgy segítségével tárják fel ill. gyűjtik össze.

  • Felszín alatti vizek: A földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszereit kitöltő vizek.

    • Barlangi vizek: A földalatti üregrendszereket nem folytonosan, hanem a talajlevegővel együtt kitöltő álló- és folyóvizek.

Forrás: HAKI

   

 

 

Belépés
E-mail címed:

Jelszó:


Elfelejtettem a jelszavam

REGISZTRÁCIÓ
ATTRACTIVE T-MATCH ALLROUND bot
ATTRACTIVE T-MATCH ALLROUND bot
A match technikával elérhető leghosszabb dobásokra alkalmas
DIAMOND STEEL WIRE, befűződrót
DIAMOND STEEL WIRE, befűződrót
FINGER PROTECTOR, ujjvédő
FINGER PROTECTOR, ujjvédő
Nagy távolságra történő, nagy erőhatást kifejtő dobáshoz
 

 

Címkék:

 Jég alatti halállomány   nagyharcsa to   hogászbot   pecakunyho   hadnagypuszta   csárdakapui fõcsatorna   Pontypaprikás   GOLDSTAR Duble bell dupla csörgos kapásjelzo   Somodorpuszta   Mitchell Universe II. Heavy Feeder   csali recept   mimardi   SPRO Excape Feeder 390 MH   2005 velencetavi h. e.   báránd   gyömbér   barathal   Rapala Jointed J05SFC   Fehér rája   Sajtkrémes sülthal filé   monofil zsinor kötése multifil zsinorral   csukafogóverseny   tököl   SHIMANO Nexave BX Winkle Picker 

Vissza a főoldalra - Impresszum - Adatvédelem - Copyright - Kapcsolat - Média ajánlat - Hibabejelentés - Honlap térkép