Műlegyezés

A kisebb méretű horogra kötött állati eredetű anyagok (szőr, toll, bőr, stb.) lehettek az első műlegyek, melyekkel vélhetően sikerrel utánozhatták a kiszemelt hal, akár aktuális, táplálékát.

A műlegyek célba juttatásához dobózsinórt használtak, a mai legyezőzsinór korai változatát, lefektetve a műlegyező horgászat alapjait. Az 1600-as években Isaac Walton, A Tökéletes Horgász (The Compleat Angler) című művében már több műlegyet bemutatott.

A mai értelemben vett műlegyezés alapját a nedves léggyel való horgászat jelenti, melyekkel a felszínen tartott (száraz) legyes horgászatot jóval megelőzve, az 1600-as évektől Angliában már eredményesen horgásztak. Az akkoriban használt klasszikus nedves legyek a mai napig sem vesztettek fogósságukból, bár kétségtelen tény, hogy az 1850-es években szintén Nagy-Britanniában "feltalált" száraz legyezés és nimfázás az amerikai stílus elterjedésével a nedves legyezés komoly népszerűség vesztését eredményezte.