Kuttyogatás

kuttyogtatas
A kuttyogató használatát elméletileg megtanítani olyan vállalkozás lenne, mintha hegedülni akarnánk megtanítani valakit könyvből. Ezért, én erről a kiváltságról lemondok. A gyakorlatban ellesett mozdulatsort kell néhány napig gyakorolni. A tehetségtől és a kitartástól függően, már 2-5 nap alatt használható mértékben elsajátítható. Elsősorban gidres-gödrös mély vizű folyókon, vagy mély tavakon működik jól, csónakból használható eredményesen.

A kuttyogatás felszerelése:

  • A kuttyogató: (a hangszer)

  • A csónak: szükséges egy biztonságos és nem magas peremű csónak, amely végébe ülve kényelmesen elérjük a vizet hangszerünkkel. Folyóvízen nélkülözhetetlen egy megbízható csónakmotor.


Botok
Kétféle végszerelék terjedt el a legszélesebb körben. Magam is ezeket használom. Az egyik egy véghorgos, csúszó ólmos, a fenekezőre hasonlító szerelés (nálam a zsinór hossz az ólom és a horog között 50-70 cm.) Az ólomnak az áramlástól függő nagyságúnak kell lenni, hogy a csalinkat a kívánt mélységben tartsa a feláramlások ellenére is.

Ezt a hosszabb, 270 cm-es, kicsit lágyabb (300 g-os) botomra szerelem. Leggyakrabban puhatestű, ha tehetem, lótetű (lóbogár) csalival csalizom. Általában kettőt vagy hármat fűzök az egyes horogra úgy, hogy a fej mögött, a torban indítva átfűzöm a horgot a rovar teljes testén. A horog méretet úgy érdemes megválasztani, hogy a felfűzött bogarak annak legnagyobb részét fedjék, és csak a szakálltól a hegyéig legyen szabad. Ezt a botot helyezem a bal kezem hatósugarába, a csónak orra felé közelítő irányba, a vízmélység 50-70%-áig leengedve. A kapást legtöbbször a vízbelógó zsinór meredekségének megváltozása, néha a botspicc jelzi.

A másik úszós szerelés
Erre a célra én egy 210 cm-es, 5-600 g-os kuttyogató botot használok. Nagy teherbírású, tojásdad alakú, átfúrt testű úszóval, ehhez mért nehéz ólmozással szerelem a kishallal csalizott, dupla horgos készséget. Ezt a botot a másik jobb oldalára teszem úgy, hogy az úszó a kuttyogatóm fél-egyméteres közelében sétáljon a mélység 40-50%-án. (persze az eresztékeket a helyszíni tapasztalatok szerint variálni érdemes! Néha a fenék fölött egy méterrel nyerő a nagyobb, lustább halakra, és van, mikor egészen a felszínig is feljönnek a kíváncsiskodó delikvensek.

Nagy sodrásnál, sáros, erősen zavaros, vagy hideg víznél, szélben, nem igazán alkalmazható eredményesen a módszer. Közepes vízállásnál a gödrös partszéli vizeket érdemes erőltetnünk, leginkább abban a sávban, ahol a hordalék úszik. Alacsony, lassú víznél az egész felület jó lehet. Ha jobbkezesek vagyunk, akkor a csónak jobb, hátsó padkájára ülünk, és egy kis evezővel (kopogás és zörgés nélkül) úgy navigálunk, hogy háttal csorogjunk lefelé, miközben a hajónk orra úgy áll, hogy a horgaink, lehetőleg a megkuttyogtatott vonal fölött haladjanak.

Sajnos, már egészen kis szél is forgatja a csónakot. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy a hajónk orrából kidobunk egy nagy, lombos ágat, amit "viharhorgonyként" az orrhoz erősítünk. Ez kis szélnél egyenesben tartja a hajót, miközben finoman, a kezünk ügyében tartott evezővel szükség esetén korrigálunk a romló pozíciónkon. (Vigyázat! Nem ritkán, ekkor van kapás!)

Nagyobb szél lehetetlenné teszi a kuttyogató horgászatot. Egyébként is, hullámzó vízen nagyon nehéz jó hangokat ütni.

1 hozzászólás

Hozzászólások

2011. 10. 07. 11:31
a partról is lehet?
sükösdi tőzegtó Bononzug farkashal citrommártás elektromos kapásjelzõ felszerelése Rapala Original Floater F11HS kóspallagi Horgászbolt balaton kötzési módszerek etetés pontyra luciánó pikker Hoplostethus mediterraneus túra horgász paradicsom fekete sügér amazonas átgyűrűzés Mártély péter szelo Fóka-öböl bojli féleségek használt horgászbot