Műlegyes csukázás holtágakon

holtag
Nagyobb folyóink holtágaira jellemző e remek sporthal nagyarányú előfordulása, de a legnagyobb számban az erősen szabályozott Tisza mellett találhatunk ígéretes és csukában gazdag horgász lehetőségeket. Ezeken a vizeken megfigyelhető a műcsalis horgászmódszerek térhódítása, de mint a fejlettebb horgászkultúrával rendelkező országokban népes tábort alkotnak a csukára műlegyezők, itthon is egyre nagyobb számban érdeklődnek a legyezés szerelmesei a nagyszerű élményt biztosító, igen magas sportértékű műlegyes csukázás iránt.

A műlegyezésre alkalmas víztisztaságot, helye válogatja, de túlnyomó részben kora és késő ősszel találhatjuk. Értékes időszak lehet még a jégmentes tél, az ívás előtti és utáni periódus, de nyár végétől is érdemes lehet műléggyel az éhes vagy agresszív csukák után kutatni.. Ahogyan a Tisza-tó nagyszámú holtága és természetesen a nagyobb méretű tározóterek horgászata sem képzelhető el csónak nélkül, általában az egyéb holtágakon való horgászat, főleg a nagyobb teret igénylő legyezésnél, a megfelelő vízi jármű nélkül lehetetlen. A hagyományos horgászcsónakon kívül gumicsónakból, felfújható és a merev testű horgász-kajakokból egyaránt sikerrel kivitelezhető a csuka műlegyes horgászata, de kisebb vízterületek átfésülésére nagyszerű választás lehet a hascsónak is (belly-boat).

A holtágak jellegzetes meder és fenékviszonyainak köszönhetően a műlegyes csukázás inkább sekélyebb vízben történik. Az átlagos és eredményesen legyezhető mélység a partszegély melletti egy-néhány tíz centimétertől kb. 2-2,5 méterig terjedhet. Az általában erősen eliszaposodott holtágakon sajnos ritka a teljesen áttetsző víz és ez határt szabhat a mélyebb mederrészek műlegyes horgászatának. Keressük a csuka tipikus búvóhelyeit az általánosnak tekinthető nád, sás, hínár, töklevél mellett, illetve alatt, az elsüllyedt fák, bokrok, bedőlt fák közvetlen környezetében, a partoldal medereséseinek vonalában. A vízoszlop teljes magasságában számítani lehet csukák kapására, a felszíntől a fenék feletti zónáig a víz-hőfoknak, az adott mélységnek és a csuka látott, vagy vélt tartózkodásának, illetve magatartásának megfelelően.

holtag
A csuka műcsalis horgászatában használatos fogós villantók, wobblerek, jerkbait-ek eredményességét a csuka műlegyező horgászatánál használható streamerek-kel általában nehéz felülmúlni, de nem lehetetlen. Természetesen vannak időszakok amikor a legjobb villantókkal sem lehet kapást elérni, de a kishallal csalizókat kapásokkal-fogásokkal örvendeztetik a csukák. Persze, ez sokszor fordítva is megtörténik. A legyes csukázásnál lehetőségünk van a pergetés ritmusánál sokkal lassabb bevontatásra, de főleg melegebb víz esetén a műlegyezéssel elérhető gyors behúzási tempó kevés is lehet az állóvízi csuka támadási (kapó) reflexének kiváltásához. A csuka műlegyes horgászatában népszerű streamerek kialakításukban, anyagukban igen nagy változatosságot mutatnak. A táplálékhalat utánzó különféle műlegyek mellett eredményesek a többnyire békát imitáló, felszíni popper-legyek is. A nyúlszőrből kötött bunny-bag-ok, zonkerek mellett az őzszőrt (bucktail) tartalmazó műlegyek (pl.: Lefty's deceiver, half-half, cuda), a nagyobb méretű muddlerek, és a tisztán szintetikus (csillogó) anyagból kötött csukalegyek mind-mind kiválóak lehetnek. Színek tekintetében bátran kísérletezhetünk, a rikító sárga, piros, narancs-sárga, lila, fehér színek és ezek kombinációja jó választás lehet, de adódhatnak olyan helyzetek, amikor a kevésbé attraktív fekete, barna, szürke, zöld színű streamerek a legnyerőbbek. A nagyobb méretű streamerek (15-22 cm) jobban felkelthetik a csukák (főleg a nagyobb példányok) érdeklődését, felső határt műlegyünk nagyságának legfeljebb dobótechnikánk szabhat. Legyeinket jó minőségű, nagyobb méretű (2-4 nullás), hosszabb szárú horgokra kössük. Nagy segítség lehet a bokorugróval ellátott streamer, melyet olyan növénnyel benőtt, vagy akadós-fás vízrészeken is bevethetünk amit messze elkerülnek a hagyományos úszós-csalihalas és műcsalis (pergető) horgászok. A csuka éles kopoltyúívei és erős fogazata mindenképp kemény anyagú előkét követel. A köthető vagy előregyártott vékony drót-előkék mellett használhatunk vastagabb, de áttetsző, egyszálú műanyag hard-mono-t (pike-mono) és a talán legkevésbé biztonságos kevlár előkét.

A nagy méretű csuka streamer-ek dobásához természetesen nagyobb zsinór és bot osztály szükséges (AFTM #7-10). Legyező-zsinórból sokféle kialakításút és merülő képességűt használhatunk az álló és sekélyvízi csukázásra. A sekélyebb vizeken univerzális úszó (floating) WF zsinórok mellett előnyös lehet a lebegő, illetve nagyon lassan süllyedő (intermediate) vagy különböző mértékben süllyedő-végű zsinórok használata. A jellemzően csukalegyezésre ajánlott rövid fejű (short-belly), úszó WF zsinórral a vízfelszínen és a felszín közeli régiókban vezethetjük legyünket. Az erősebben súlyozott streamer süllyedését a zsinór behúzásának (befejtésének) gyorsasága korlátozhatja, amely hátrányt is jelenthet abban az esetben, amikor a gyorsabban vezetett légy kikerül a mélyebben tartózkodó csukák támadási zónájából. A WF F/I , F/S lebegő és süllyedő-végű zsinórok az átlátszó, lebegő-végűektől a különböző mértékben és hosszban süllyedő-végűekig kiválóak lehetnek a víz közti és fenék feletti rétegek horgászatára. Több zsinór típus használatával variációs lehetőségeink és esélyeink a csukák kapására egyaránt növekedhetnek.

Az ajánlott nagyobb osztályú legyezőzsinór és a jelentős súlyú, illetve légellenállású legyek dobásához, főleg nagyobb távolságok eléréséért előnyben részesíthetjük a közép-gyors és a kifejezetten gyors akciójú legyezőbotokat. Az AFTM #8-as kategória arany középútnak tekinthető, ettől a legyes csukázásban inkább fölfelé térhetünk el, melyet több tényező is indokolhat. Horgászatunkat, legfőképp a dobást rosszul befolyásolhatja az erős szél, ami miatt csukázó streamer-ünk célba juttatását nagyobb és nehezebb zsinór osztályokkal oldhatjuk meg, de a halfajra jellemző vízinövénnyel benőtt, vagy fás-akadós vízterületeken megakasztott nagyobb csukák fárasztása is erősebb, terhelhetőbb legyezőbotot igényelhet. A csuka kapásakor a kemény, csontos szájba csak határozott akasztással, behúzással ültethetjük horgunkat. Ahogyan a kapás is gyakran meglehetősen vad és agresszív, a megakasztott csuka igen keményen védekezhet az akasztást követő másodpercekben. Rövid, gyors kirohanásai, főleg melegebb vízben jellemző ugrásai komoly igénybevétel elé állíthatja legyező felszerelésünket. Legyezőorsónk lehetőleg nagy magú (large-arbor rendszerű) legyen, törekedjünk a bot pontos kisúlyozására. Mindenképpen előnyben részesíthetjük a fékkel szerelt típusokat, bár sajnos erre a funkcióra ritkábban lesz szükségünk. Szomorú tendenciák tapasztalhatók a csukás holtágakon, mint a Tisza-tó hajdani csukabőségéről, úgy az egyéb kisebb-nagyobb holtágak szép állományáról is csak múlt időben beszélhetünk. Tiszteljük meg ezt a gyönyörű rablóhalat, és ha tehetjük, csak a horoggal súlyosan sértett egyedet tartsuk meg (legyezésnél ez a ritkább), az egészséges példányokat engedjük vissza.

0 hozzászólás

Hozzászólások

petõfibánya hévizi telepitések cifra kölönte etetés a tiszán Rapala Jointed J11PK Blue marlin Mezõtúri HE kétrészes horgászbot CB06 260 Rattlin Chug Bug Storm wobbler alaszka pollack dick bodva folyó németbuco osztájzó jó szerencsét horgászegyesület hargász videok EXNER EROSZ vágó durbincs Hagymán sült kacsamáj 20-as damil piros szarnyu keszeg balatoni etetõanyag bogácsitó nílusi szájköltõ hal