Dõlõbólya készítése

Talán azzal kezdeném, hogy állóvizeken, csónakból horgászom. Az etetési hely megjelölésére szolgáló, hagyományos bóják (valamilyen súly összekötve damil segítségével, vagy más egyébbel, hungarocelkocka vagy flakon) többször okoz bosszúságot, (pl. akasztás után a hal túl szalad a bóján, általában bele is gabalyodik és nem elég, hogy gubancot okoz még a halat is, elveszítjük). Ezért készítettem ezt a dõlõ bóját, amibe a hal és a zsinór nem tud beleakadni. Akasztás utána, ha a hal ráviszi is a zsinórt, az egyszerûen eldõl, a zsinór végigcsúszik rajta, a bója feláll, az eredeti helyére. Így nem téveszthetjük el sem az irányt sem a távolságot, ahová etettünk.

Kattints a képekre a nagyításért!

Hozzávalók:
3 db. 2,5 méteres villanyvezetésnél használt, rugalmas csõ (a vastagságát lehet változtatni 10-es, 13-as, 16-os, saját kívánságunk szerint), 1 db biztonsági mellény csíkja, többféle színû szigetelõ szalag (én sárgát, feketét és pirosat használtam), széles átlátszó ragasztó, 10 és 5 cm hosszú 20 x 20 mm széles fa, 1 db. rúdból elvágott 37 mm átmérõjû 45 mm-es vas vagy bármilyen súly, ami nem nagy és kb. 40 dkg. (pl. 2 db. 150 vagy 200 grammos füles ólom), 1 db. kisebb kulcskarika, 1 db karikás tetejû facsavar, 15 cm. hosszú drót, cin.

Szerszámok:
csõbõvítõ, kés, vasfûrész vagy flex, kombinált fogó, Palmatex ragasztó, satu, 5-ös, 1-es és 10-es fúróhegy, olló, fúrógép, én festéket is használtam, forrasztópáka.

Elkészítés:
2 db. csövet késsel elvágom, 120 cm-es darabokra (4db. lesz). A csõbõvítõvel, 3 db. csõ egyik végét kibõvítem. Úgy, hogy egy másik tag bõvítetlen vége kicsit szorosan menjen bele. A bõvítést úgy csinálom, hogy a bõvítõt odaillesztem a csõ nyitott végéhez és forgatva, óvatosan nyomva, ütközésig betolom.

Egyik csõ szûkítetlen végébe késsel befaragom és csiszolóvászonnal megcsiszolom a 10 cm-es fadarabot, amit végleges helyére illesztés elõtt bekenem ragasztóval. Most a csõ végétõl számítva kb. 5 mm-rel beljebb nyomom. Ha megszáradt a ragasztó, belefúrok a közepébe egy lyukat az 1-es fúróval. Ebbe csavarom bele a karikás tetejû facsavart, és a facsavar körül ragasztóval feltöltöm a csõ tetejéig. Ebbe akasztom majd a kulcskarikát és a súlyt.

Ez lesz a legalsó csõ. Most fogom azt a csövet, aminek mindkét vége bõvítetlen maradt, és egyik végébe befaragom és csiszolom és ragasztom az 5 cm-es darab fát az elõzõekben leírtak szerint. Ez lesz a legfelsõ csõ, összerakásnál. Ebbõl készítek kisebb 55 cm-es darabot is a 3. szálból, mert van olyan eset mikor a hosszú, nagyon kilógna a víz fölé.

Most következik a mintázás. A szigetelõszalagokat és a mellénybõl kivágott fényvisszaverõ csíkokat (ez utóbbit a széles átlátszó ragasztóval, a képeken a szürke csíkok) felváltva feltekerem a csõ ledugózott végére. Ha rávilágítok így világít messzire, mint a harmadik képen. Ezt a nagy csövön is kb. 50 cm-en végzem. A többi csõvel nincs teendõ, annak csak akkor van szerepe mikor a víz mélységéhez rakom össze a bóját (amennyire szükség van annyi darabot toldok egybe). Mikor összerakom a toldásokat a biztonság kedvéért szigetelõ szalaggal szorosan körbetekerem.

Minden horgászatnál összerakom és a végén. Szétszedve belefér a botzsákomba. A súlynál egyszerûbb megoldás az ólommal súlyozás, de én inkább készítettem súlyt. Ezt is megosztom veletek, hátha valaki akar ilyet. A 37 mm-es vasrúdból levágok egy 45 mm-es darabot. Az 5-ös fúróheggyel átfúrom, ebbe kerül majd a drót. Az egyik vét átlósan bevágom flexel vagy vasfûrésszel, kb. olyan mélyen és szélesen, hogy a drót kétfelé lehajlított vége beleférjen. A drótot középen ráillesztem a satuba befogott 10-es fúróhegy szárára és ráhajlítom (ez lesz a karika).

Most a két egyenes végét áttolom a vasba fúrt lyukon és a két végét belehajlítom a vágott résbe. Ezt követõen, cinnel beolvasztom a lyukat is és az egészet. Már csak a festés hiányzik és kész. Száradás után mehet a karikára. Indulás horgászni!!!