Felszíni műcsalik

Popperek, plug-ok, bug-ok, buzzerek, orénók, spook-ok.

Észak-Amerikában már a múlt század legelején horgásztak felszíni plugokkal, orénókkal és popperekkel.

Az úszótestű, terelőlemezzel nem rendelkező, különböző orrkiképzésű és formájú, bevontatás és mozgatás hatására sem merülő változatok a felszíni (top water) műcsalik. A vízfelszín horgászatára alkalmazhatók a nálunk viszonylag ritka és ritkuló állományú fekete sügérre (pisztrángsügér), de csukára és más felszínen is rabló halfajra kiváló eredménnyel kecsegtethetnek. Alapváltozatai a homorú orrkialakítású popperek, meghúzás (rántás) hatására pukkanó-buggyanó hangot és hullámot keltve vonzzák a ragadozó halakat. A horgászbottal végzett szakaszos mozgatással, rövid és hosszú szünetekkel tarkított és viszonylag lassú bevontatásnál működnek a legeredményesebben.

Hasonló működési elvűek a sétáló (walk the dog) műcsalik melyek orrkiképzésük, formájuk, súlyelosztásuk révén a mozgatás és rángatás hatására jobbra-balra kitörve csábíthatják a felszínt kémlelő rablóhalat. A behúzás, illetve vezetés, a popperezéshez hasonlóan a bottal végzett rövid és gyors mozdulatokkal kivitelezhető, sebessége a nagyon lassútól az irányítható gyorsig változhat.

A buzzerek valamint a propellerrel szerelt változatok (orenók, torpedók) a meghúzás erejének függvényében fröcsögve szántják a vízfelszínt. Bevontatásuk szünetekkel tarkítva a lassútól-gyorsig terjedhet.

A Jitterbug szerű (Arbogast) műcsalik speciálisan kialakított fém nyelve a behúzás hatására mozgásba hozza a testet, amely a felszínen ritmikus, halk cuppogó, csettegő hang kíséretében vándorol felénk. A bevontatás lassú és folyamatos legyen, amelyben szüneteket tarthatunk.

A felszíni műcsalikkal való horgászatról elmondható, hogy az eredményességet leginkább befolyásoló tényező a vezetési ritmus, vagyis a bottal végzett rángatás és mozgatás a siker egyik kulcsa. Álló és lassan áramló, sekélyebb vizekben alkalmazzuk, de a hal felszíni aktivitása szerint más helyzetekben is csodát tehetnek a jól vezetett popperek, bug-ok, spook-ok, stb. Lehetőleg nyugodt vízfelszínen használjuk mert hatásossága a szél keltette hullámzás erősségének arányában csökken. Magyarországon fekete sügérre, csukára, harcsára és balinra alkalmazhatók a leggyakrabban.

A felszíni műcsalikkal való pergetéshez használjunk inkább rövidebb botot: maximum 3 m, de a 2 - 2.75 méteresek ideálisabbak lehetnek.

A bot keménysége, dobósúlya alkalmazkodjon a műcsalikhoz és a várható halak átlagos méretéhez, illetve a víztípus jellegéhez. Spiccének merevsége és gerince tegye lehetővé a rövid, határozott mozdulatú csalimozgatást. Amerikában jellemzően egészen rövid 1,8 - 2,1 méteres multiorsós botokat használnak. Peremfutó és multiplikátoros orsó egyaránt megfelel a felszíni pergetéshez. A zsinór lehet fonott vagy monofil de igazodjon az adott horgászati körülményekhez.