Monofil, damil, fluorocarbon, multifil
Amennyiben - kissé elcsépelt hasonlattal élve - a horgászbotot a horgász meghosszabbított karjának tekintjük, zsinórunkat, mely kulcsfontosságú a sikeres horgászathoz, némi túlzással akár nagy távolságra is kiterjeszthetõ "idegszálunknak" nevezhetnénk.
A selyemszál megjelenésével az akkori horgászkészség sokat finomodhatott, de az általános horgászatot leginkább befolyásoló tényezõként az egyszálú mûanyag (monofil) zsinór 1937-es (Du Pont) bevezetését tekinthetjük.
Az akkoriban használt vastag köplizett, dacron zsinórok sok területen hamar átadták helyüket a vékonyabb méretekben használható, a hal számára kevésbé látható, fõzsinórnak sokkalta alkalmasabb egyszálú damilnak, amit a peremorsók elterjedése és térhódítása bizonyít.
A monofil zsinór azóta is szinte egyeduralkodónak számít a sporthorgászat több válfajában.
A nagy halak horgászatához szükséges magas szakítószilárdság a damil esetében, sajnos a horgászatot több szempontból is hátrányosan befolyásoló- nagy zsinórátmérõvel jár.
Vastag zsinórral horgászva könnyebben felkelthetjük a hal gyanakvását, de pl. pergetés során a kisebb tömegû mûcsali dobása, érzékelése gyakorlatilag lehetetlenné válik.
A fonott (multifil) zsinórok kb. másfél évtizeddel ezelõtti megjelenésével azonban nagymértékben változott a helyzet.
A mûlegyegyezõ horgászatra alkalmas legyezõ zsinórok is a mûanyagok térhódításával érhették el a mai, szinte fantasztikus minõségüket, változatosságukat és tartósságukat. A legyezésre több évszázadig használt selyemszálakból készített zsinórok, igen kényesek voltak, szárításra, ápolásra szorultak és élettartamuk a használat függvényében viszonylag rövid volt. Ritkaságszámba menõen, de még ma is gyártanak, illetve használnak ilyet.
A napjainkban gyártott legyezõ zsinórok a nemzetközi AFTM rendszer szerinti elvek alapján mért súlyuk alapján 1-12-ig terjedõ skálán mozognak.
0 hozzászólás
Hozzászólások