Horgászorsók

A mai végtelenül változatos és szinte már a horgászat minden igényét maximálisan kielégítő horgászorsók őse a forgódobú tárolóorsó volt.

A tárolóorsók műszaki elvén alapulnak a legyezőorsók is. A cél továbbra is a zsinór tárolása. Ilyen egyszerű, fékkel sem rendelkező orsókat a mai napig gyártanak a műlegyezőhorgászok számára a drágább modellekre jellemző legmodernebb könnyűfémötvözetekből, egyedi, magas technológiai színvonalú megmunkálással.

A forgódobú tárolóorsó valódi továbbfejlesztése a közel 200 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban szabadalmaztatott multiplikátoros orsó. Az új műszaki vívmány gyorsítóáttételt tartalmazott, lehetővé tette a gyorsabb zsinórbehúzást és a dobást.

ABU Cardinal 66 - 1965-ből

A sporthorgászatban a múltszázad húszas-harmincas éveiben megalkotott peremfutó orsó lett világviszonylatban a legelterjedtebb, amit sok millió legyártott és eladott darab fémjelez. A műszaki elv teljesen más, mint a tároló és multiorsóké: a peremfutó lényegében álló dobú orsó, amely a horgászboton a tároló orsókhoz képest kilencven fokkal elfordított szögben áll és így dob tengelye a horgászbottal párhuzamos.

A fonott zsinórok térhódítása a horgászorsó gyártók elé új követelményeket támasztott. A nagy részben pergetőhorgászatra használt zsinór szakítószilárdsága azonos vastagságban a monofil zsinórok teherbírásának többszöröse lehet. Így érthető, hogy a felszerelés leggyengébb láncszemének tartott damil után a multifil zsineg lett a legerősebb alkotóeleme a pergető horgászfelszerelésnek. A fonott zsinór igen nagy szakítóereje ráadásul nagyfokú rugalmatlansággal és minimális nyúlással is párosul.

A napjainkban használatos középkategóriás peremfutók orsók alapszolgáltatásává vált az azonnal blokkoló visszafutásgátló, melyek minőségében és tartósságában igen nagy szórás mutatkozik. A nagynevű gyártók (Daiwa, Shimano) csúcsorsói közül is jó néhány példány károsodott a fonott zsinór és sokszor a nem megfelelő rutinnal rendelkező horgász miatt.

Orsónkra, botunkra lökésszerű, hirtelen fellépő erők hatnak akasztáskor vagy fárasztás közben de akár a kapás pillanatában is vagy éppen leakadáskor. Ezek az erőhatások az orsó szerkezeti elemeire jelentős igénybevételt gyakorolnak. Az erőhatásoknak leginkább kitett alkatrész az orsó visszaforgásgátlója, de a forgó-mozgó alkatrészeket és az orsóházat, rotort, felkapókart egyaránt megviseli és szélsőséges esetben tönkreteheti az extrém túlterhelés.

Az azonnal megálló, tűgörgős, fokozatmentes, végtelen visszaforgásgátló használati előnyei bekapcsolt állapotban azonnal megmutatkoznak a régebbi vagy olcsóbb gyártmányok elavult, kilincs rendszerű visszafutásgátlóival szemben. Ezeknél a holtjáték szembetűnően nagy. A régebbi csúcsorsók között is találhatunk kiváló kilincs rendszerű visszaforgásgátlókat: Abu Cardinal, Dam Quick N-es széria, stb. ahol a sűrűbb fogazással és precízebb rugós alkatrészekkel csökkentették a hajtókar és meghajtó szerkezet nem kívánatos visszacsapódását. A fékrendszerek javulását a több lamellás szerkezetekben felhasznált korszerűbb anyagok (műanyag, teflon) beépítése révén érték el a gyártók.