Zsinórvezető gyűrűk

A fejlesztés természetesen a zsinórvezető gyűrűk tekintetében is sok újítást hozott. A kezdetben használt fémből készített gyűrűket felváltották a betétes gyűrűk.

Az achát féldrágakőből, üvegből vagy porcelánból készített betétek ideig-óráig ellenálltak a zsinór koptató hatásának (bevágódás), de nehezek és igen törékenyek voltak, emellett intenzív használatnál viszonylag sűrűn kellett cserélni a spiccgyűrűt (ahol a leghamarabb jelentkezik az elhasználódás) és a gyűrűsor több tagját is. Lényegesen strapabíróbbaknak bizonyultak a műanyagbetétbe foglalt alumínium - oxid anyagú (Fuji Hardloy, Seymo), illetve a keményfémbetétes (dynaflo) gyűrűk. A szilíciumkarbid (Fuji SIC) gyűrű megjelenésével először a prémium kategóriában okozott osztatlan sikert, de mára az eredeti (Fuji) "utángyártásával" az olcsóbb osztályokban is általánossá vált. Az anyag hihetetlen keménysége, kopásállósága révén ellenáll a fonott zsinórok fokozott koptató hatásának, a felület simasága által a dobástávolság is nőhet. Hogy a fejlődés nem állt meg, arra kiváló példa a zirkónium - sic, a Gold Cermet Fuji Sic, vagy a Berkley - botokon rendszeresített, fémbetétes titánium SS gyűrűk.

A legyezőbotok gyártói viszont továbbra is kitartanak a hajlított drótgyűrű mellett, természetesen a legkeményebb anyagokból készítve, betétes gyűrűkkel (Seymo) szerelt botokkal elvétve lehet csak találkozni. A hagyományos kígyógyűrűkkel szerelt botok keverőgyűrűi a jobb minőségűeken Sic betétesek.