Vörösszárnyú keszeg

Leírás
Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt. Fontosabb testméreteinek arányai erősen variábilisak, amelyeket az ivari különbségeken kívül az élőhely változatossága is okoz. A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farokalatti úszója vérvörös, a hát- és a farokúszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. Az ivadék színezete fakóbb, ilyenkor gyakorta összetévesztik a bodorkával, amelytől a garatfogak alapján különíthető el biztonsággal. Az írisz fehér vagy sárgás árnyalatú, esetleg narancssárga, gyakran tarkítják kicsiny vérvörös foltok, de egésze sosem vörös. Tipikusan csapatban élő hal, megfigyelték már 100 ezer egyedből álló csapatát is. Állóvízi hal, igyekszik elkerülni az áramlásos vízterületeket. Európában széles körben elterjedt, az északi tavakból hiányzik csak. Főleg vízinövényekkel, hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

Húsminősége gyenge és szálkás. Gazdasági jelentősége, hogy jó takarmányt biztosít a ragadozó halfajoknak, főleg a csukának. Akváriumban is tartható és dekoratív a vörös úszóival.

Testhossz és tömeg
A 30-35 cm-es, fél kilós példányok már nagynak számítanak. 8 évesen lesz kb. 20 cm hosszú.

Szaporodás
Nagyobb állománya növényzettel dúsan benőtt tavakban, holtágakban fejlődik ki. A hímek 3, a nőstények 2 éves korukban válnak ivaréretté. A tejesek színezete élénkebbé válik az ívást megelőző időszakban, a nászkiütések a fejen és a test elülső részén nem olyan kifejezettek, mint más pontyfélénél. Az ívás áprilistól júniusig tart. A hímek jelennek meg az ívóterületen először, majd az ikrások megérkezése után beűzik, behajtják azokat a vízinövényzet közé. Az ikrások a vízfelszín közelében rakják le a növényekre 1,0-1,7 mm átmérőjű ikráikat, amelyek száma 90-230 ezer között változik. A kelés a vízhőmérséklettől függően a termékenyítést követő 5-6. napon történik, a 4,5-6 mm-es lárvák a fej ragasztómirigyénél fogva 3-4 napig, a szikanyag teljes felszívódásáig a növényeken függenek.

Horgászati szabályozás
Fogása nem esik korlátozás alá.

Táplálkozás
Első táplálékuk apró zooplankton szervezetek és algák. Fejlődésük során fokozatosan térnek át a fajra jellemző táplálékbázis, a magasabbrendű növények fogyasztására. Az irodalmi adatok alapján a kifejlett példányok nem kizárólagos növényevők, szívesen fogyasztanak állati eredetű táplálékot (férgeket, rovarlárvákat, rákokat) is. Hosszú életű de viszonylag kis termetű halfaj.

Vörösszárnyú keszeg horgászat
Óvatos hal révén könnyű úszós felszereléssel és apró horoggal horgászhatjuk. Csalinak a vékony giliszta, csonti, gyúrt kenyér a megfelelő. Hajnalban és alkonyatkor kap jól. Legyezőhorgászattal is eredményesen horgásszák. Fiatal példányai csalihalnak kiválóak.

Rekordok
A hazai vörösszárnyú keszeg horgászrekord 2,05 kg (Keleti-főcsatorna, 1995).

Magyar nevek
bőke, bűke, bürke, göndér, önhal, pápakeszeg, tamáskeszeg, aranyhal, bikkely, bódorkeszeg, búzaszeműkeszeg, búzaszemű kárász, czompókhal, dunakeszeg, gaisztás-keszeg, gelesztás-keszeg, kárászkeszeg, kelehal, kelen, konczhal, nemzetihal, piroska, piroslókeszeg, pirosszemű kele, piros szárnyú konczár, pirosszárnyú konczér, pirosszárnyú ponty, szőrkeszeg, véreskeszeg, veresszem, veresszemű hal, veresszemű keszeg, veresszárnyú jász, veresszárnyú konczér, veresszárnyú keszeg