Nagy gályatartóhal, bojtorjánhal

A feje tetején tapadókorongot visel. Ennek a segítségével tapad rá és nagyobb testű halak és cetek testére potyautasnak. Tapadókorongját az izmai által létrehozott vákum segítségéve tapasztja a gazdahalakra.

Tápláléka a gazdaállat maradéka. A gazdaállat táplálkozása közben a szájához úszik és onnan is elcsen néhány falatot. A vélemények szerint a kardhal is azért ugrál ki a vízből, hogy a visszacsobbanásnál a gályatartó halak lepotyogjanak róla.

A régi tengerészlegendák szerint a hajókat is képesek voltak megállásra kényszeríteni.

A melegebb vízű tengerekben fordul elő a Földközi- és az Adriai-tengert is beleértve. A legnagyobb méretű példányok nem érik el a 2 kg-ot.

A trópusi tengereken horgásznak is vele: zsinórt kötve a farkára megvárják amíg rátapad egy gazdahalra és azt kihúzzák a gazdahallal, teknőssel együtt. Ezt a módszert már Kolumbusz is megfigyelte.