Afrikai harcsa

Leírás
1984-ben hozták hazánkba és csak néhány halgazdaságban tenyésztik: Szarvason, Tiszafüreden, Tukán és a dunántúli hőforrások környékén. Néhány horgász vízben is megtalálható ahol a víz hőfoka biztosítja a kedvező életfeltételeket. Testformája leginkább a menyhalhoz hasonlít, feje lapos és testtömegéhez viszonyítva kisebb, mint más harcsáké. Bőre csupasz és pikkelytelen és nyolc bajuszszála van. Színe változó az élettere szerint, világosabb és sötétebb szürke árnyalatok között változik. A farok alatti úszója és a hátúszója eléri a farokúszót.

Testhossz és tömeg
A kifejlett példányok 1-1,5 méteresek és 10-15 kg súlyúak. A harcsa az első életévében 15-20, a második évben 30-40, a harmadik és negyedik évben elérik az 50-80 centiméteres testhosszúságot és a 3 kg-os testtömeget. A legjobban a 25-33 Celsius-fokos hőmérsékletű vizet kedveli, de rövid ideig azt is elviseli, ha a víz 12-18 Celsius-fokosra hűl le.

Szaporodás
Az ivadék mielőtt még kifejlődne a kiegészítő légzőszerve hasonlóan érzékenyek a víz minőségére mint más harcsák. Gyorsan növekszik és fél év alatt már elérheti a fél kilós tömeget. Jól bírja a sűrű népesítést, 1 m³ vízben akár 200 kg harcsa is elfér. Hazánkban 1993-ban kezdték meg a genommanipulációs kísérleteket. A kísérletek egyik célja olyan egyedek telepítése amik kedvezően befolyásolhatják a káros halivadékok tömegeit (pl. ezüstkárász) illetve az apró termetű halak szaporodását mivel vizeinkből hiányoznak a kisebb testű ragadozóhalak. Hazánkban az évi termelés 600 tonna.

Horgászati szabályozás
Horgászati tilalom alá nem esik.

Táplálkozás
Táplálékaiban nem válogat, megeszi a víz felszínén úszó rovarokat, növényi maradványokat, az iszapban található élőlényeket és az elpusztult vagy élő halakat is. Tápláléka után az egész víztérben kutat.

Harcsahorgászat
Gilisztával, kisebb csalihallal nyáron érdemes próbálkozni.

Rekordok
Hazánkban fogott, hitelesen lejegyzett, eddigi legnagyobb példánya 19,50 kg.