Szeptemberi ébredező menyhalak

Többször megdőlt az a tézis, hogy a menyhalak téli, november-decemberi halak, idén is rácáfoltak a szakirodalom által meghatározott szezonra...

Szeptemberi ébredező menyhalak

Mint minden évben, idén is várva vártam a szeptemberi betörő hidegfrontokat, amelyek elkezdik hűteni a vizeket elsősorban az osztrák területen, a hegyek között. Noha a hőmérő higanyszála még elérte a harminc fokot is, az éjszakák határozottan hűvösek voltak már, reggelente pedig csípősebbé vált, itt-ott meg is párásodott a reggel.

Egy hidegfrontot követően jött az ötlet, hogy nézzük meg a Mosoni-Duna egy felsőbb szakaszán felgyorsuló külső kanyarívben bedőlt fa mellett, vajon kimerészkedik-e már a menyus a búvóhelyéről, s ha igen, hajlandó-e arra, hogy a felkínált élő, vagy letört fejű kiskeszeget vacsorának tekintse, s elfogyassza. Már a második nap eredményt hozott, össze nem téveszthető kapással érkezett a jelentkező a horogra, s igazán meg sem lepődtünk azon, hogy egy csodaszép színekben játszó, ám még elég vézna kinézetű 45 cm hosszúságú menyus próbált szabadulni a horog fogságából. A dátumot feljegyeztük, 2015. szeptember 17-e volt. Néhány naos szünetet követően újfent próbára tettük az estét. Nem bízva a menyhalakban, az egyik botot márnára szereltem, csak úgy csúszóólommal, füstölt edami sajttal csalizva, mindennemű etetés nélkül.

Hajj, volt is sikere a sajtnak, szinte tolakodtak érte, folyamatos kapásokat okozva. Egy pillanatnyi figyelemkiesés és a sajtevők máris kaján vigyorral szöktek meg a horogról leszedett zsákmánnyal. Közben a másik botomat a bedőlt fa mellé, a visszaforgóba dobtam, remélve, hogy a felkínált kis bodorka talán felkelti valaki érdeklődését. Eközben kezdett sötétedni, s már a negyedik márnát szákoltam, igaz, egyik sem érte el a törvényes méretet, de elég jó ellenfeleknek bizonyultak a sodrásban, hisz alulról épp súrolták a 40 centit...

Ahogy mindjobban sötétedett, úgy csökkentek a márnakapások. Gyanús volt, hogy a gébek sem piszkálták már a halszeletet, gondoltam, talán egy harcsa, vagy csuka, esetleg süllő állt be a bedőlt fa tövébe, s a ravasz kis betolakodó gébek mindjárt elillantak...

Hirtelen meglódult a halszelettel csalizott bot, heves botrázás közepette a ferdén felállított menyhalra szerelt bot nyele el-elemelkedett a talajtól, mire odanyúltam, s a bevágás szépen ült. Rövid harcot követően egy 37 cm-s menyhalat sikerült kivarázsoljak a partra, ami igencsak megörvendeztetett. 2015. szeptember 21.-e 19:55 volt ekkor. Hamar újracsaliztam, s szinte el sem helyezkedtem, mikor megismétlődött ez előbbi jelenet annyi különbséggel, hogy ez a menyhal csak 33cm hosszú volt faroktőig. Nosza újracsalizás, bedobás, közben tettem vettem a sötétben, a botot nem is nézve. Vártam még egy erős fél órát, de több kapás sem a menyhalas botomra, sem a márnázóra nem érkezett. Meglepődtem, mikor kitekertem a menyhalnak felkínált szereléket, azon ugyanis nem volt halszelet. Valaki lecsente, miközben mással voltam elfoglalva. Na hát persze, van ez így, sokszor megtörtént ez már velem, s úgy hiszem másokkal is. Nem bánkódtam, hisz jól éreztem magam, s menyhalat is fogtam. Azóta is próbálkozok, de túl sok siker még nincs, noha a szeptember 23-i próbálkozásra is sikerült egy menyust nyakon csípnem, várnom kell még egy keveset, hogy hűljön az idő, s a víz. Az ablakon kinézve azt látom, hogy szakad az eső, s hűl az idő, hűlnek a folyók, s tudom, ébredeznek a menyhalak!

0 hozzászólás

Hozzászólások

Kedvezményes horgászcikkek

31§ ponty kapás ser etetés scorpion fish bovit pellet úszók képei hozzászólások pergetõ botok fogasinaptar gobio kessleri Rapala Minnow Rap MR09BHO domolykós elõke rögzítõ vicces horgászos képek fox arma halkatrax siófoki horgászengedély osztottsulyú uszó területi engedély kis balaton EXNER BIANCA protvis biatorbágyi tó President spin