Nyár, hajnal, picker, Hernád, ponty...

Az alábbiakban megosztom veletek egyik feledhetetlen nyári élményem.

Nyár, hajnal, picker, Hernád, ponty...

Sziasztok!




Már régóta tervezgetem, hogy megosztom veletek azt a hatalmas élményt, amelyet a 2013.07.24-ei nap tartogatott számomra.
Picit álmosan indult a szombat reggelem, mert az előző estém kissé elhúzódott, és ami a legjobban frusztrált, hogy előző nap csontit sem sikerült beszereznem, de annyira nem csüggedtem, mert mostanság felénk élő csalira csak a küszök és egyéb "nagytestű" társaik fenték nem létező fogukat. Így maradtam a már sok élményt hozó konzerv kukorica mellett, amit keszeg barátaink és bajszos cimboráik is előszeretettel fogyasztanak. Az utóbbi hetekben sajnos a kapások száma igencsak elmaradt az előző években tapasztaltaktól, az intenzitásukról nem is beszélve. Ebből kiindulva maradtam az általam nagyon preferált érzékeny picker módszer mellett, így kedvenc 3-12 g dobósúlyú pálcám került csak a botzsákomba, bízva benne, hogy néhány keszeget sikerül majd a horgomra csalni. Mint ahogy az előzőekben írtam, a péntek este kissé elhúzódott, így picit később, de még a hajnali órákban sikerült a leérnem a vízpartra. Amikor megpillantottam a Hernád-folyó határozottan áramló vizét, már éreztem, hogy ígéretes napnak nézhetek elébe. Izgatottan vettem ki botzsákomból a finom pálcát, hamar a merítő nyelére is felkerült a fej és már készítettem is kedvenc és eredményes duplahurkos szerelékemet. Ekkor picit elgondolkodtam... Biztos, hogy keszegre számíthatok? - tettem fel magamban az elbizonytalanító kérdést. Szerencsére - bár ezért most biztos sokan megvetnek majd - az orsómon 0,22 mm átmérőjű lágy monofil zsinór van, ami több lehetőséget biztosít egy esetleges erősebb szerelék elkészítésére is, mindamellett, hogy nem kell hetente/havonta cserélnem, mint régebben az akár jobb minőségű és véknyabb társait. Itt sajnos a víz hamar "megeszi", roncsolja a damilt és annak sem vagyok a híve, hogy a felszerelés finomsága miatt horgokat szaggassunk a halak szájába, ezzel veszélyeztetve életben maradásukat. Sőt, a saját tapasztalatom az, hogy ezen vastagságú zsinórral nincs kevesebb és szöszmötölősebb kapásom, mint a véknyabbakkal. Általában 0,20 mm átmérőjű monofil előkét használok, de most mégis 0,215 mm-est választottam, amire egy a szokásosnál nagyobb 10-es méretű klasszikus pontyozó formájú acélosabb horog került. Etetőkosárként egy 20 gr-os bordás csepp alakút választottam, amit még ugyancsak elbír a botom, ha nem töltöm túl és figyelek a megfelelő bedobásra. Végre a horogra is felkerült a két szem kukorica, de bedobást követően ismét csak molyolás volt a horgom körül, hasonlóképp az elmúlt hetekben tapasztaltakhoz. Másodszor is a két szem csemegekukoricát választottam - mivel más csali nem volt nálam - de ismét csak apró pöckölések követték a bedobást. Közben egy sporttárs érdeklődött, hogy van e már valami fogás, de csak a fejemet ráztam, hogy sajnos még nincs és lassan tovább is állt a mellettem lévő susnyáson átvágva a gyorsabb vizek felé véve az irányt. Már gondolkodtam, hogy finomítok a szereléken, de még utoljára dobtam magam elé egy rövidet, azonban a horogra már csak egy szem kukorica került. Ismét jött a már megszokott finomkodó molyolás, de úgy döntöttem, ha ez periodikus lesz, akkor nem tétovázom, berántok, hátha akad valami a horgomra. El is jött az én időm, határozottan berántottam a finom, de folyamatos pöckölésnek és rögtön meg is indult valami a zsinór végén komótosan, de mégis valami leírhatatlan elemi erővel. Szokásomhoz híven, most is lazább fékbeállítással pecáztam, ami egy ilyen botnál, ezen zsinórvastagság mellett fontos, nehogy bottörés legyen a vége, de az akadás az azért biztos legyen. Éreztem, hogy egy ponty akadt horogra és amíg átfutott az agyamon, hogy egy olyan 3-4 kg körüli példány lehet, már magáévá is tett kb. 100-150 m zsinórt a kis 3500-as orsómról. Nem úgy tűnt, hogy fáradna és vége lenne az első kirohanásának. Ekkor azon gondolkodtam, hogy meddig mehet még anélkül, hogy elfogyna a kb. 250 m zsinór a dobról illetve ilyen távolságból a visszapumpálás sem ígérkezett túl egyszerű feladatnak, de ekkor már annak is örültem, hogy nem az előttem lévő bedőlt facsoportot választotta menekülési útvonalául. Nem volt túl bíztató a helyzet, mert a bal oldalamon szintúgy bedőlt fák nehezítették a fárasztást, a jobb oldalamon közvetlenül egy vízbe nyúló bokor biztosíthatta számára a szabadságot. Úgy döntöttem, hogy ideje lesz átvennem az irányítást és kezemmel finoman fékezni kezdtem az orsó dobját. Ennek hatására lassan a bal oldali facsoport felé vette a szabadságáért küzdő hal az irányt, amire válaszként a 3 m-es pácával én is arra próbáltam húzni, bízva abban, hogy az ellenkező irányt választja majd felvéve a harcot velem. Így is lett, én húztam az akadó felé, minek hatására ő ismét a nyíltabb vizet választotta. Közben átjött a másik oldalamra, ahol sajnos a vízbe nyúló bokor ágai kissé elbizonytalanítottak, de a botom spiccét a vízbe téve próbáltam elkerülni, hogy feltekerje magát valamely ágára és próbáltam a bokorba húzni. Ismét a nyílt vizet választotta a tusára. Ekkor már némi mosoly látszott kiülni az arcomra, mert tudatosult bennem, hogy megfelelő lélekjelenléttel tudom irányítani az akkor már nem 3-4 kg-nak, hanem 5-6 kg-ra tippelt halat. A nyílt víz után ismét a bokrot választotta. Lassan 30 perce küzdöttünk egymással, amikor megjelent egy horgász a másik parton. Érdeklődött, hogy csak nem egy amur akadt a horgomra. Higgadtan válaszoltam, hogy még nem láttam a halat, de a védekezéséből ítélve ez inkább ponty lesz. És egyszer csak megcsillantak a vízben a testét borító pikkelyek, valamint nem éppen keskenynek mondható háta. Ponty. Ponty, de nem is akár mekkora... nem 4 kg, nem is 6, ez inkább 9 kg-osnak tűnt. Mosolyogtam és elképedtem, hogy egyáltalán az is csoda, hogy eddig bírtam vele a küzdelmet. Úgy voltam vele, hogy nem leszek bosszús, ha elmegy, mert ez már tényleg nem az én halam ezen a terepen, főleg nem ezzel a felszereléssel. Baljósan tekintettem ezek után a merítőmre, ami kiválóan alkalmas keszegek, esetlegesen 3-4 kg-os pontyok szákolására, de erre a mostani feladatra alkalmatlan lesz. Ekkor megkérdeztem a szemben ülő "kollégát", hogy lát e mellettem valakit, aki segíthet majd megmeríteni bajszos ellenfelem. A válasza az volt, hogy nincs a környékemen senki. Na, mindegy...- gondoltam magamban, hogy egyébként sem szeretek segítséget kérni szákoláshoz, bár most jól jött volna. A kezem már erősen zsibbadt és fájt, mivel közel 45 perce tartott a fárasztás. Ekkor vettem csak észre, hogy szerencsémre, annyira magas a vízállás, hogy már a parton is pár centis víz mossa a bakancsomat. Most ez kapóra jött, mert úgy gondoltam, hogy teljesen kifárasztom a halat, kihúzom egész a parthoz, amire picit felfektetem a hasát, majd belenyúlok a szájába és egy határozott mozdulattal a partra segítem. De ennek jelen pillanatban még esélyét sem láttam, még megpipáltatnom sem sikerült. Meglepő módon, a további 20 percben sikerült egy 5-6 m sugarú félkörben magam előtt tartanom ezt a hatalmas jószágot, ami sokszor a bokor felé vette az irányt, de már nem olyan határozottan. Végre sikerült a fejét a víz felé húznom, és mint egy szökőkút, úgy préselte ki a száján a vizet kb. 20-25 cm magasra. Ismét a víz alá tört, de már érezhetően az utolsó erőtartalékait használta a küzdelmünk során. Már én is felőrlődtem picit, de tudtam, hogy most kell igazán higgadtnak maradnom. Még két-három pipáltatás után próbáltam a partszélhez irányítani a halat, ahol a vízbe lógó gaz kissé megijesztett. Egyszer csak felfeküdt a hasa a parton, ahogy terveztem. Tudtam, hogy itt az időm és valószínűleg, csak egy esélyem lesz. Lassú mozdulattal leguggoltam, nehogy megugorjon, és ahogy terveztem a hüvelykujjammal a szájába nyúlva egyetlen határozott mozdulattal a partra húztam. Megvan... tudatosult bennem. Ekkor láttam, hogy ez jóval nagyobb hal, mint ahogy korábban saccoltam. A karjaim már égtek a fájdalomtól, a lábam pedig remegett az adrenalintól. Nem volt kis csata. Gyors mérlegelés következett - bár tisztán látszott, hogy ez életem eddigi legnagyobb fogása. 10,8 kg a haltartóban és hatalmas mosollyal az arcomon ültem le a vödrömre és írtam be életem fogását a fogási naplómba. :) Így később átgondolva, jókor voltam jó helyen és a szerencse is mellettem volt az igaz, de tisztán látszik, hogy némi tudással és türelemmel ezekből a finom pálcákból, amikről sokan azt gondolják, hogy csak keszegekre jó, ki lehet hozni a maximumot. Röviden ezzel az élménnyel ajándékozott meg a Hernád-folyó 2013.07.24-én hajnalban.



Hasonló, illetve szebb élményeket kívánok mindenkinek! Görbüljön!

9 hozzászólás

Hozzászólások

2013. 09. 15. 18:08
Gratula
2013. 09. 15. 18:50
Az ilyen szép írásokat, élményeket hiányolom én mindig a blogíróktól. Csak elismerésemet fejezhetem ki a nagyszerű bejegyzés és a szerencsés horgászat miatt! A folyó a mindenem nekem is. Végre nem egy agyontelepített bojlis tóból fogott zsíros rojtosszájú, hanem egy igazi vadvízi csoda. Ez igen. Engedd meg, hogy őszintén gratuláljak!
2013. 09. 16. 15:53
Köszönöm ezt a szép élmény beszámolót és én is csak gratulálni tudok ehhez az eredményhez!!!!!!!!!!!!!
2013. 09. 17. 19:11
Gratulálok! Szép fogás! :)
2013. 09. 18. 22:56
Gratulálok!
2013. 09. 22. 22:49
Gratulálok!

De azért, ha ilyen szép élményt adott neked megérdemelte volna a szabadságát. :(
2013. 09. 23. 09:39
Na, megérkezett az első C&R komment is az elmaradhatatlan szomorú szmájlival...

droid4444: gratula a fogáshoz!
2013. 09. 23. 12:44
És ez baj? Ez csak az én véleményem. :) Azt csak leírhatom.
2013. 09. 23. 15:37
Szisztok!

Köszönöm szépen a gratulációkat.


Az általam fogott halak legalább 98%-át én is vissza szoktam engedni és nem a méret és időbeni korlátozások miatt... Sajnos most az emberi gyarlóság győzedelmeskedett és valóban hazavittem a képen látható pontyot.
benzama úszósszerelésképekel ponty kapas kozben versenynaptár boatshow féder videok SPRO Classix Tele Allround Spin 40 mikoli horgászto STORM Pro Grub PRGR05PG5 twister Közönséges vörösdurbincs TIMÁR MIX Ponty Epres szilas tározo horgász napijegy nagyduna babatvölgyi békés Abu Sonette danzug holtág labrus boljlis tippek kevlar elöke kötése búzásvölgyi tározó maros folyó jövevény-ponty ifjúsági engedély kiváltása