Nyár, hajnal, picker, Hernád, ponty...

Az alábbiakban megosztom veletek egyik feledhetetlen nyári élményem.

Nyár, hajnal, picker, Hernád, ponty...

Sziasztok!




Már régóta tervezgetem, hogy megosztom veletek azt a hatalmas élményt, amelyet a 2013.07.24-ei nap tartogatott számomra.
Picit álmosan indult a szombat reggelem, mert az előző estém kissé elhúzódott, és ami a legjobban frusztrált, hogy előző nap csontit sem sikerült beszereznem, de annyira nem csüggedtem, mert mostanság felénk élő csalira csak a küszök és egyéb "nagytestű" társaik fenték nem létező fogukat. Így maradtam a már sok élményt hozó konzerv kukorica mellett, amit keszeg barátaink és bajszos cimboráik is előszeretettel fogyasztanak. Az utóbbi hetekben sajnos a kapások száma igencsak elmaradt az előző években tapasztaltaktól, az intenzitásukról nem is beszélve. Ebből kiindulva maradtam az általam nagyon preferált érzékeny picker módszer mellett, így kedvenc 3-12 g dobósúlyú pálcám került csak a botzsákomba, bízva benne, hogy néhány keszeget sikerül majd a horgomra csalni. Mint ahogy az előzőekben írtam, a péntek este kissé elhúzódott, így picit később, de még a hajnali órákban sikerült a leérnem a vízpartra. Amikor megpillantottam a Hernád-folyó határozottan áramló vizét, már éreztem, hogy ígéretes napnak nézhetek elébe. Izgatottan vettem ki botzsákomból a finom pálcát, hamar a merítő nyelére is felkerült a fej és már készítettem is kedvenc és eredményes duplahurkos szerelékemet. Ekkor picit elgondolkodtam... Biztos, hogy keszegre számíthatok? - tettem fel magamban az elbizonytalanító kérdést. Szerencsére - bár ezért most biztos sokan megvetnek majd - az orsómon 0,22 mm átmérőjű lágy monofil zsinór van, ami több lehetőséget biztosít egy esetleges erősebb szerelék elkészítésére is, mindamellett, hogy nem kell hetente/havonta cserélnem, mint régebben az akár jobb minőségű és véknyabb társait. Itt sajnos a víz hamar "megeszi", roncsolja a damilt és annak sem vagyok a híve, hogy a felszerelés finomsága miatt horgokat szaggassunk a halak szájába, ezzel veszélyeztetve életben maradásukat. Sőt, a saját tapasztalatom az, hogy ezen vastagságú zsinórral nincs kevesebb és szöszmötölősebb kapásom, mint a véknyabbakkal. Általában 0,20 mm átmérőjű monofil előkét használok, de most mégis 0,215 mm-est választottam, amire egy a szokásosnál nagyobb 10-es méretű klasszikus pontyozó formájú acélosabb horog került. Etetőkosárként egy 20 gr-os bordás csepp alakút választottam, amit még ugyancsak elbír a botom, ha nem töltöm túl és figyelek a megfelelő bedobásra. Végre a horogra is felkerült a két szem kukorica, de bedobást követően ismét csak molyolás volt a horgom körül, hasonlóképp az elmúlt hetekben tapasztaltakhoz. Másodszor is a két szem csemegekukoricát választottam - mivel más csali nem volt nálam - de ismét csak apró pöckölések követték a bedobást. Közben egy sporttárs érdeklődött, hogy van e már valami fogás, de csak a fejemet ráztam, hogy sajnos még nincs és lassan tovább is állt a mellettem lévő susnyáson átvágva a gyorsabb vizek felé véve az irányt. Már gondolkodtam, hogy finomítok a szereléken, de még utoljára dobtam magam elé egy rövidet, azonban a horogra már csak egy szem kukorica került. Ismét jött a már megszokott finomkodó molyolás, de úgy döntöttem, ha ez periodikus lesz, akkor nem tétovázom, berántok, hátha akad valami a horgomra. El is jött az én időm, határozottan berántottam a finom, de folyamatos pöckölésnek és rögtön meg is indult valami a zsinór végén komótosan, de mégis valami leírhatatlan elemi erővel. Szokásomhoz híven, most is lazább fékbeállítással pecáztam, ami egy ilyen botnál, ezen zsinórvastagság mellett fontos, nehogy bottörés legyen a vége, de az akadás az azért biztos legyen. Éreztem, hogy egy ponty akadt horogra és amíg átfutott az agyamon, hogy egy olyan 3-4 kg körüli példány lehet, már magáévá is tett kb. 100-150 m zsinórt a kis 3500-as orsómról. Nem úgy tűnt, hogy fáradna és vége lenne az első kirohanásának. Ekkor azon gondolkodtam, hogy meddig mehet még anélkül, hogy elfogyna a kb. 250 m zsinór a dobról illetve ilyen távolságból a visszapumpálás sem ígérkezett túl egyszerű feladatnak, de ekkor már annak is örültem, hogy nem az előttem lévő bedőlt facsoportot választotta menekülési útvonalául. Nem volt túl bíztató a helyzet, mert a bal oldalamon szintúgy bedőlt fák nehezítették a fárasztást, a jobb oldalamon közvetlenül egy vízbe nyúló bokor biztosíthatta számára a szabadságot. Úgy döntöttem, hogy ideje lesz átvennem az irányítást és kezemmel finoman fékezni kezdtem az orsó dobját. Ennek hatására lassan a bal oldali facsoport felé vette a szabadságáért küzdő hal az irányt, amire válaszként a 3 m-es pácával én is arra próbáltam húzni, bízva abban, hogy az ellenkező irányt választja majd felvéve a harcot velem. Így is lett, én húztam az akadó felé, minek hatására ő ismét a nyíltabb vizet választotta. Közben átjött a másik oldalamra, ahol sajnos a vízbe nyúló bokor ágai kissé elbizonytalanítottak, de a botom spiccét a vízbe téve próbáltam elkerülni, hogy feltekerje magát valamely ágára és próbáltam a bokorba húzni. Ismét a nyílt vizet választotta a tusára. Ekkor már némi mosoly látszott kiülni az arcomra, mert tudatosult bennem, hogy megfelelő lélekjelenléttel tudom irányítani az akkor már nem 3-4 kg-nak, hanem 5-6 kg-ra tippelt halat. A nyílt víz után ismét a bokrot választotta. Lassan 30 perce küzdöttünk egymással, amikor megjelent egy horgász a másik parton. Érdeklődött, hogy csak nem egy amur akadt a horgomra. Higgadtan válaszoltam, hogy még nem láttam a halat, de a védekezéséből ítélve ez inkább ponty lesz. És egyszer csak megcsillantak a vízben a testét borító pikkelyek, valamint nem éppen keskenynek mondható háta. Ponty. Ponty, de nem is akár mekkora... nem 4 kg, nem is 6, ez inkább 9 kg-osnak tűnt. Mosolyogtam és elképedtem, hogy egyáltalán az is csoda, hogy eddig bírtam vele a küzdelmet. Úgy voltam vele, hogy nem leszek bosszús, ha elmegy, mert ez már tényleg nem az én halam ezen a terepen, főleg nem ezzel a felszereléssel. Baljósan tekintettem ezek után a merítőmre, ami kiválóan alkalmas keszegek, esetlegesen 3-4 kg-os pontyok szákolására, de erre a mostani feladatra alkalmatlan lesz. Ekkor megkérdeztem a szemben ülő "kollégát", hogy lát e mellettem valakit, aki segíthet majd megmeríteni bajszos ellenfelem. A válasza az volt, hogy nincs a környékemen senki. Na, mindegy...- gondoltam magamban, hogy egyébként sem szeretek segítséget kérni szákoláshoz, bár most jól jött volna. A kezem már erősen zsibbadt és fájt, mivel közel 45 perce tartott a fárasztás. Ekkor vettem csak észre, hogy szerencsémre, annyira magas a vízállás, hogy már a parton is pár centis víz mossa a bakancsomat. Most ez kapóra jött, mert úgy gondoltam, hogy teljesen kifárasztom a halat, kihúzom egész a parthoz, amire picit felfektetem a hasát, majd belenyúlok a szájába és egy határozott mozdulattal a partra segítem. De ennek jelen pillanatban még esélyét sem láttam, még megpipáltatnom sem sikerült. Meglepő módon, a további 20 percben sikerült egy 5-6 m sugarú félkörben magam előtt tartanom ezt a hatalmas jószágot, ami sokszor a bokor felé vette az irányt, de már nem olyan határozottan. Végre sikerült a fejét a víz felé húznom, és mint egy szökőkút, úgy préselte ki a száján a vizet kb. 20-25 cm magasra. Ismét a víz alá tört, de már érezhetően az utolsó erőtartalékait használta a küzdelmünk során. Már én is felőrlődtem picit, de tudtam, hogy most kell igazán higgadtnak maradnom. Még két-három pipáltatás után próbáltam a partszélhez irányítani a halat, ahol a vízbe lógó gaz kissé megijesztett. Egyszer csak felfeküdt a hasa a parton, ahogy terveztem. Tudtam, hogy itt az időm és valószínűleg, csak egy esélyem lesz. Lassú mozdulattal leguggoltam, nehogy megugorjon, és ahogy terveztem a hüvelykujjammal a szájába nyúlva egyetlen határozott mozdulattal a partra húztam. Megvan... tudatosult bennem. Ekkor láttam, hogy ez jóval nagyobb hal, mint ahogy korábban saccoltam. A karjaim már égtek a fájdalomtól, a lábam pedig remegett az adrenalintól. Nem volt kis csata. Gyors mérlegelés következett - bár tisztán látszott, hogy ez életem eddigi legnagyobb fogása. 10,8 kg a haltartóban és hatalmas mosollyal az arcomon ültem le a vödrömre és írtam be életem fogását a fogási naplómba. :) Így később átgondolva, jókor voltam jó helyen és a szerencse is mellettem volt az igaz, de tisztán látszik, hogy némi tudással és türelemmel ezekből a finom pálcákból, amikről sokan azt gondolják, hogy csak keszegekre jó, ki lehet hozni a maximumot. Röviden ezzel az élménnyel ajándékozott meg a Hernád-folyó 2013.07.24-én hajnalban.



Hasonló, illetve szebb élményeket kívánok mindenkinek! Görbüljön!

9 hozzászólás

Hozzászólások

2013. 09. 15. 18:08
Gratula
2013. 09. 15. 18:50
Az ilyen szép írásokat, élményeket hiányolom én mindig a blogíróktól. Csak elismerésemet fejezhetem ki a nagyszerű bejegyzés és a szerencsés horgászat miatt! A folyó a mindenem nekem is. Végre nem egy agyontelepített bojlis tóból fogott zsíros rojtosszájú, hanem egy igazi vadvízi csoda. Ez igen. Engedd meg, hogy őszintén gratuláljak!
2013. 09. 16. 15:53
Köszönöm ezt a szép élmény beszámolót és én is csak gratulálni tudok ehhez az eredményhez!!!!!!!!!!!!!
2013. 09. 17. 19:11
Gratulálok! Szép fogás! :)
2013. 09. 18. 22:56
Gratulálok!
2013. 09. 22. 22:49
Gratulálok!

De azért, ha ilyen szép élményt adott neked megérdemelte volna a szabadságát. :(
2013. 09. 23. 09:39
Na, megérkezett az első C&R komment is az elmaradhatatlan szomorú szmájlival...

droid4444: gratula a fogáshoz!
2013. 09. 23. 12:44
És ez baj? Ez csak az én véleményem. :) Azt csak leírhatom.
2013. 09. 23. 15:37
Szisztok!

Köszönöm szépen a gratulációkat.


Az általam fogott halak legalább 98%-át én is vissza szoktam engedni és nem a méret és időbeni korlátozások miatt... Sajnos most az emberi gyarlóság győzedelmeskedett és valóban hazavittem a képen látható pontyot.
Déli küsz SHIMANO SPEED MASTER SPINNING 300 MH JRX Körös Hárma-körös hajdu bihar megye vizei éves nélkül ponty horgászata magyar videó lako kocsi bérlése örtilosi halastó Okuma CE-S-962ML-1 Celilo a hónap hala Waggler MTeam kormorán kapás jelzése a telefonon holdállás zsinórvezető gyűrű öntözõi horgásztó Abu Favorit Vass apróhírdetés Gyomaendrõdi Halászati Szövetkezet bojlis sator totyi gumicsónakból Balzer Siglon V Magic Soft