Horgász "barátság"

"Szeressük egymást gyerekek"

A vízpart kihalt, egyedül Ugatós Jenõ szundikál a bevetett horgász készség mellett, a rozzant horgász székén. Feje mellére csuklik, néha-néha halk röfögés szerû horkantással felriad, körül néz, hogy nem-e látta valaki az "éber" tekintetét. Felriadásának oka, hogy fél álmában megjelent a "zassszony", aki most már tényleg kikelve magából vonta kérdõre" a rohadt életbe....napokat itt döglesz, a kertet meg a vakondok ássák fel?" Hát nem csoda, hogy Jenõ már többet nem merte lecsukni a szemét, inkább üveges szemmel maga elé meredt és hálát adott az Istennek, hogy mind ezt most csak álmodta. Ebbõl a réveteg állapotából, bal kézrõl halk neszezés riassza fel, látja, hogy egy horgász pakolja le a horgász "cejgot"


"Na jól van"- gondolja Jenõ-" remélem lesznek neki jó cuccai, kicsit "meglejmoljuk"a hapsikámat,"-azzal egy"jó napot sporikám"-mal köszön, a hangos bemondónak is szégyenére váló hang erõvel.


Csendes Béla kezét a magasba emelve int, hogy vette a lapot és egy fej biccenéssel, valamint egy maga elé harsogott" jó napot"-tal jelezte, hogy Õ is itt van.


Innentõl már beindult Jenõ részérõl a gépezet. Beindította a "valaki" által magába fojtott kérdés-felelet kvíz játékot.


Jenõ: Mire megy? Pontyra nem érdemes, én már hetek óta itt horgászom, de pontyot a tavalyi fényképen láttam utoljára.


Béla: (magában : azt hiszed megeszem ezt a dumát.) "Nem érdekes, úgyis csak szórakozni jöttem ki, tudja nem tudok otthon mit csinálni, itt meg el vagyok.


Jenõ: Mivel horgászik?


Béla: (magában: "A kis dörzsölt, azt hiszi, hogy megmondom.") Horoggal!


Jenõ: "Látom, ma humorosak vagyunk, he,he,he (magában:na várj csak, úgy megetetlek,hogy attól "kódulsz.") Én nem faxnizok....ami jön. Most is például a csirke pörköltböl maradt szaftos cupákból tûztem fel egy darabot. (magában: remélem ezt a dumát beveszi.)


Béla: (magában: Piti vagy te ahhoz, hogy engem falhoz állíts.) És milyen rá a mozgás? A papptetû felveszi?


Jenõ: ( magában: Nézd a kis szemét, még gúnyolódik.) Paptetûûûûûûû. Tudja mekkora pontyot fogtam vele, 29 kilósat, megmondja a "Szakállas"....igaz hogy az már meghalt.


Béla:" Aha. Na mindegy, én egy pár csontival próbálkozom, meg egy kis morzsalék beetetõvel "-ezzel nagy suhintással repíti a csalit a tó közepére.


Jenõ: "Na ott aztán várhat két hétig, ott olyan döglött a víz , hogy még dögöt se fog.(magában: a büdös életbe tudott ez az állat ekkorát dobni ?


Béla: "Hát nem is dögért jöttem "-azzal szétnyitja a horgász székét, kényelmesen elhelyezkedik.


Beáll a mosoly szünet. Mind a két fél most dolgozza fel az elhangzottakat és készülõben az új stratégia. Tíz perc sem telik el, Bélának kapása van. Bevágás és egy 25 cm-es dévérkeszeg kerül horogra.


Jenõ: De jó hogy ide jött cejgolni, legalább megritkítja ezeket a "szemét" halakat .( magában: Istenem, miért van minden hülyének szerencséje? Majd nyalizok egy kicsit, hátha nekem adja.)


Béla: "Hát az a helyzet, hogy én az ilyeneket vissza szoktam dobni"-és azzal a nagy lendülettel már repült is a hal vissza.


Jenõ: (elsápadva) "Mit csinál jó ember, hát ezek miatt nincs ponty, felzabálják az összes kaját."


Újra csend, mind két fél emészti az elõbbi jelenetet. Jenõ fütyörészve (mint akit nem érdekel a halfogás) bogarászik a cuccai között, Béla atlétára vetkõzik és átadja magát a napozásnak.


Nem sokáig marad meg a nyugalom, ugyan is Jenõ kapás jelzõje olyan frekvenciával kezdett remegni, mintha bele vezették volna 220 V-os áramot. Jenõ ugrik, kemény férfias bevágás, orsó tekerés és a hal a víz tetején szánkózva, mint valami szörfözõ, rohamos gyorsasággal kerül ki a partra, ami nem üti meg a 15 centimétert.


Jenõ: "Látja sporikám, nem tökölök úgy mint maga, azt a kis vacakot fél óráig cibálta. Látta....látta hogy, hogy kell ezt csinálni," és azzal egy szákot vesz elõ, aminek a mérete a csali hal tartására van szabványosítva és lezser mozdulattal beledobja.(magában: Most les az ürge...les,....nézzél csak...fogsz te még nézni.)


Béla:"Arra azért vigyázzon, hogy el ne menjen!"


Jenõ: "Miért menne el?"


Béla: "Kitépi magát a szákból".


Jenõ: "Ebbõl nem tépi ki, ne féljen, mielõtt bele tettem, egy kicsit "adtam a fejének"-tudja, biztos ami biztos.


Újra a nyugalom vette át a terepet, Jenõ a hal fogástól még izgatottabb állapotba kerül. Jenõ: "Mondtam, hogy oda ne dobja, látja a part közelben vannak, itt meg lehet "szedni".


Béla elõveszi az elemózsiás zsákot, ölébe akkurátosan terít és mintha róla mintázták volna a "nyugalom" szobrát, neki áll falatozni, közben a szék lábához állít egy doboz sört.


Jenõ: " maga azt a sört issza,meg nem innám semmi pénzért.(magában:ide jön zabálni,früstüköl,ez tényleg nem horgász,ez "pancser".)


Béla a legnagyobb falatozás közepette észre vette, hogy kapás jelzõje kileng, mint az inga óra. Felugrik ,("kaja nuku,csajka csöng" kínai mondást idézve) szokásos bevágás, sikít az orsó, megy a zsinór mint a gyors vonat és 20 perc múlva egy 3 kiló körüli ponty landol a merítõ hálóba.


Jenõ: (magában: Mondtam , hogy a hülyének van "malaca.") "Szép...szép......szép , de sovány, lapos, ez még nyurgának sem felel meg, de ahogy elnézem kicsi, retur, nincs ez még 28 centi se. Ne azzal mérje, annak a centinek biztos le van szakadva az eleje, különben is, a szabó centi 20 cm-nél 10 centit csal, p l u s z b a !!! Mindegy, maga tudja.


Béla: "Különben igaza van,(de most foglak "placcra" vágni, te köcsög) ez tényleg kicsi" és óvatosan megfogva a halat szép lassan bele teszi a vízbe, kissé megsimogatva, elengedi.


Továbbiakban nincs említésre való esemény, hacsak az nem, hogy Jenõ amikor halló távolságon kívül esett, a mobilján valami olyat motyogott, hogy "igen, fehér atléta trikóban....nagyon szereti fogdosni a méreten aluliakat, nem árt ha oda figyelnek."

0 hozzászólás

Hozzászólások