Vízparti történet

(Egy kis kikapcsolódás)

A tûzõ nap a fürdõzõket kicsalta a víz mellé. A megszokott stégen helyezkedtek a katona éveiket letöltött srácok, akik önfeledten élvezték a "szabad" életet. Ment a "duma", fõ téma természetesen a csajok voltak, másik a sör. Mindig vidám volt a hangulat, a kiöregedettek irigykedve pislogtak oda. "Most is valami"randi" téma volt a napirendi ponton, mikor egyik srác megmerevedve mutat át a víz túloldalára, ahol szorosan egymás mellett állottak a "zsebkendõnyi" területre épített kis nyaralók. "Odas, figyeld, ki jött a bige". Õ volt az a "bige", aki minden hét végén (fürdõruhának nem nevezhetõ szerelésben) kifeküdt a telkük szélén húzódó vízpart mellé, de úgy , hogy ahány férfiú élt a közelben, nem tudta õt nem észre venni. Tény, hogy bombázó alakja volt, (úgy 25 éves lehetett), olyan igazi aerobikos. Amikor már észre vette, hogy a férfiak (szép számmal) kiguvadt szemekkel "stiröltek", akkor bevette a kínzó eszközt, különbözõ torna mutatványokat kezdett bemutatni (nem kis iskolás fokon) az egy négyzet méteres törölközõjén. Na, ez aztán a srácoknál kinyittatta a szöveg ládát és beindult a nyálcsorgásos "duma." L. barátunk nem bírta sokáig, berohant a látcsõért, amit a csapat oltári ovációval fogadott. Na, innentõl már nagy képernyõs lett a mûsor, be lett osztva, tíz másodpercenként járt kézrõl- kézre a kukker. Szemben az "alanyunk" észre vette, hogy a kukkerosoknál már beindult az "állítmány", rá tett egy lapáttal, mert a melltartó szûknek bizonyult, amire a stégen lévõ fiatal "bikák" olyan halál hörgésbe kezdtek, mint mikor a torreádor az utolsó döfés elött áll.

Nem messze horgászott az Öreg, már jó pár éve nyugdíjba vonult és irigykedve szokta nézni a fiatalok viháncolását. Most is hunyorgó szemmel figyelte, hogy az "ifi" csapat miért van úgy fel ajzva, nyakát nyújtogatva, kezét szemellenzõnek használva nézett át a túlsó partra, ahol a "Madonna" épp a "pucsítás" 102.figuráját mutatta be. "Fater" szóltak át a srácok az öregnek (így szokták hívni)", jöjjön át" és magasra emelték a látcsövet. Az Öreg elõször úgy tett mintha nem nagyon érdekelné a dolog (csak azért megy, mert invitálják), lassú léptekkel, kezével többször legyintve elindult, de ahogy a nádas eltakarta "sprint"lépésbe olyan gyorsan ott termett a fiúknál, hogy még a magasba tartott látcsõnek sem volt ideje leereszkedni. Unott mozdulattal fogadta el a "kukkert", aminek az állítható dioptriája nem az õ szeméhez volt igazítva. Többszöri szemhez emelés (szabad szemmel még többet látott ) és csak a homály. Egyszer csak a háttérbõl közeledik Bori néni, az Öreg felesége, akirõl csak annyit, hogy jobb ha nem ismerik meg. A legkeményebb rock hozzá képest gyurma. Most nem tudni, hogy az Öreg hetedik érzéke, vagy a szemben lévõ "spiné" látványa, de tény, hogy a szemén a látcsõvel, mindenki megrökönyödésére, lépett elõre kettõt, majd nyakát elõre nyújtva lépett volna ki tudja mennyit, de tény, hogy..zutty...a látcsövet a szeme elõtt tartva, úgy eltûnt a stégrõl, mintha ott se lett volna. Akkor ért oda Bori néni, aki érdeklõdött, hogy nem látták e a papát, aki éppen most emelkedett ki a vízbõl, fején egy kisebb hínár csomóval, a ami Július Ceazárhoz hasonlitatta, kezében a magasra emelt látcsõvel. Mire nagy nehezen tájékozódott,hogy merre hány méter, a stég felé fordulva a Bori néni "gyönyörû" két szemével találkozott, aki mélyen behajolva víz felé az Öreg képébe nézve (ami így vizesen nem volt valami étvágy gerjesztõ látvány) kérdezte,"hát te mi a fészkes fenét keresel a vízben?" Az Öreg úgy csinált, mintha kiitta volna a kis-Dunát, büffögve, krákogva indította be az elhaló félben lévõ agysejtjeit, hátha elõ jön valami elfogadható "duma". Lassan leveszi a fejérõl a "babér koszorút", ezzel jelezvén, hogy csatát vesztett, de egyszer csak szeme átpillant a peca szerelésére és látja, hogy az egyik boton lévõ zsinóron a ruha csipesz (ami jelen esetben kapás jelzõ) úgy rángatódzik mintha "idegbajos" lenne. Az Õreg arca felvidul, átmutat a botjára (a fiúk tekintete vált, "babyról" áthangolva a bot irányába) és "halál" komoly ábrázattal közli, hogy a halakat akarta megnézni kapás közben. A körül állok a "vihar" elkerülése érdekében, komoly pofával jelezték, "hogy ez bizony így igaz"." Jó,jó", szólt Bori néni, de minek az a kukker,",-de az öregünk már "sínen " volt ,"hát azt gondolod, hogy meg merem közelíteni, hát ki tudja mekkora?"-és hogy beigazolódjék a helyzet komolysága, szeméhez emelve a távcsövet lebukott a víz alá, de elõtte még oda szólt a srácoknak,hogy valamelyik cibálja ki a megfigyelés alatt tartott halat. Bori néni arcvonása enyhûlõben és elmenõben csak annyit mondott, hogy "hülye voltál és az is maradtál".
Az esemény a hal kifogásával folytatódott, (3kg-os potyka) az egész csapat izgalommal szákolt, aminek a hatására a szemben lévõ part, csak a természet szépségét mutatta, aerobik nélkül.
Ui; Azóta 20 év telt el, a "fiúk" meglett férfiak lettek, családot alapítottak, fiaik a volt "fiúk"korosztályába tartoznak és amikor a túlsó parton megkezdõdik a "régi nóta," az új ifiknél életbe lép az "öreg kukker"és újra kinyílik a szöveg láda "jó, jó öreg ugyan, de az alakja az még megjárja", amire az "apák" összenéznek és jót mosolyognak, (lehet, hogy a fiatalságukra gondolnak?)

0 hozzászólás

Hozzászólások