A "verseny"

Az alant olvasható írás témáját a képzelet alkotta, ha mégis ismerõs, az csak véletlen mûve.

Hûha...már ilyen világos van, elaludtam volna? Gyerünk, gyerünk, ma különösen nem lehet késni,"verseny" van. Gyorsan felvenni ami a kezem ügyébe kerül, nem számít, a parton ki figyel oda. Miért is kellett nekem ebbe belemenni? Nem szoktam rivalizálni, de az Okoska ellentmondást nem tûrõ hangon közölte, hogy kisfiam, ( én volnék 65, õ 70 ) holnap hárman, én, te, meg Kibic (a harmadik horgász szomszéd ) versenyt rendezek és szeretném ill. muszáj ezen részt vennetek, mert az nem járja, hogy egyik nap te fogsz, másik nap Kibic fog és ez ismétlõdik. MOST mutassátok meg, hogy egy napon, amit én kijelölök, ki a menõ. Ja, és súlyra megyünk, nem "gyufaszál" számolásra, s ú l y r a.
Na mindegy, ha már belementem, akkor muszáj elõbb oda érnem, mert különben úgy járok mint múltkor, mikor három perccel késõbb értem ki a partra, olyan hangosan tette a megjegyzést, hogy"mi van, ráült az asszony a gatyádra", meg "döntsd már el édesapám, (ilyenkor már végképp nem tudom, hogy nála melyik kategóriába tartozom) szexszelsz vagy horgászol? Ilyenkor a túlsó parton lévõ horgászok (feleségek, hajadonok és még ki tudja kicsoda) a távcsõhöz kapnak, hogy megnézzék, ki az a Casanova és hogy nyomatékosabb legyen a megjegyzése, ezt félóránként megismételve, élvezve, hogy a túlsó partról a visszhang ezt háromszor bömböli bele a nagyvilágba.

Na, hol a botom, gyerünk, cipõt ráérünk majd bekötni ha kiértünk, csak gyerünk mááár...hol van az a kurva etetõanyag...a rohadt életbe már megint nem találom az ízesítõt...és merre van a PV 1, a ragasztó...megint mindent úgy kell összekapkodnom , igaz tegnap úgy volt, hogy nem megyek, de az a rohadt nagy pofájával egész évben cikizni fog, ami nála egyenlõ a szemétséggel. Futás!!!

Jól van, én vagyok az elsõ. Na...mi ez, mit hallok...mi ez a bevonulási induló (kis rádióból zene közeledik,valami ütemes taktus) és megjelenik a parton a keskeny ösvénybõl kilépve a mai elõadás fõszervezõje Okoska, alias Döbrögi (pucéran 125 kg.) . Megáll, lehalkítja rádióját és várja "tusst", lassan szemével végig pásztázza terepet. A horgász botot úgy tartja a kezében, mint a hajdúk a mogyoró vesszõt és megelégedetten fújtatva, totyogva elindul a lejárat felé, ami a két hevenyészve oda dobott gumiabroncsból áll, közepe félig megtöltött sitt maradvánnyal. A mozdulata arra enged következtetni, hogy már a reggeli "gyógyszer" bevételen túl van, ami a saját bevallása szerint éhgyomorra, két kupica tea barna és egy kupica víztiszta szinû adagot tartalmaz, naponta minimálisan háromszor. A "belépõ" után úgy látszik gond van a "lelépéssel", mert az egyik lába a gumiabroncs peremébe belülrõl beakadt és olyan vehemensen próbálja kirángatni, hogy mikor a lába kiszabadul, viharos gyorsasággal kacsázva lendül a "világot jelentõ deszkákra", a stégre. Én akkor pont a kezemet össze csapkodva próbáltam a ráragadt etetõanyagot eltüntetni, amit õ tapsnak minõsített és majdhogy nem egy "köszönömmel" viszonozta, ezt a tekintete is elárulja (csak a szerénysége nem engedi a belsõ érzéseit felszínre törni).

"Na, jó reggelt" és megindul a második kritikus pont felé,ez pedig a stég mellett 10 éve illegálisan kikötött, valamikor csónaknak nevezhetõ batárhoz. Ezt a jelenetet legszívesebben egy kaszkadõrrel játszatná el,de ennek hiányában ( szegény ember vízzel fõz ) kénytelen õ bemutatni, ami abból áll,hogy az egyik láb ráhelyezése a stégrõl a "batár" ülés deszkájára ( a csónak jobbra billen), majd a másik lábat próbáljuk mellé tenni (vagy belépni,de ebben az esetben itt ez az "út" nem járható,), (amire a csónak kezd balra billenni) és amikor a súlypontot teljesen elveszítettük, akkor a pillanat tört része alatt olyant lehet "zúgni" a csónakba,hogy a test helyzet egy kalodába zárt szerencsétlen figuráját veszi fel. Na, ezt a jelenetet élõben saját szememmel láttam, annyi módosítással, hogy mind ez kézben tartott horgász bottal és a csónak fenékbõl kihallatszó k....a anyád kíséretében. Feltápászkodva (ami egy külön mutatvány sor elemeibõl áll,iskolában nem tanítják), kérdõn nézi az ülést és mormolászva teszi fel magának a tudományos kérdést, "hát ez ,hogy a p......a történt",amire az volt a megjegyzésem (mivel rám nézett), hogyha még egyszer megcsinálja "l a s s í t v a" , akkor jobban ki lehetne elemezni, de ma úgy látszik,nem volt kedve a próbákhoz (majd esetleg délután, de az már közönség elõtt," élesbe"). Mindezek után közölte, hogy ne lepõdjünk meg, mert ma a halfogáshoz egy új technikát fog bevezetni (aha, ezért akarta minden áron a versenyt), olyan zsinórt fog használni, hogy "sohasem" süllyed el és tulajdonképpen neki a bot csak azért kell, hogy ne kézzel kelljen kicibálni a halat, ugyanis a legkisebb kapást már a vízen felfekvõ zsinórján már észlelni fogja (mondja Õ), sõt ha elmegy a közelébe egy hal, már érzékeli. Reméltem,hogy az új technikája, talán ma lefoglalja, mivel a mindennapi "szófo......tól" az idegeim sokszor felmondták a szolgálatot (mivel tõlem hat méterre próbál megbarátkozni a horgászattal). Témája az idegölõ kategória, a halottat is képes dili házba juttatni, mikor elkezdi, hogy...láttátok a "Monika show" -t,na mit szóltok,az a rohadt strici, aki.....,vagy néztétek a "Joshi Bharat"-ot,az a szemét k....va aki...és a "Barátok közt",na én adnék annak a rohadéknak,... na de a "Jóban rosszban",hát az isteni...nem néztétek?....neeem? ,....de az éjszakait remélem megnéztétek...apáááám....igaz,hogy egy kicsit zavaros volt, nem értettem belõle semmit, de a vége... az jó volt. Na figyelj, elmesélem és elkezdi reggel 6-kor a szereplõket átrakni egyik történetbõl a másikba (turmixol), a végén az összes történet egy történetben jelenik meg (az idegen szavak, nevek kiejtése, a felismerhetetlenségig torzítva) és mindezt egy mondatban, vesszõ nélkül. Tulajdonképpen ezért kapta az "Okoska" mûvész nevet (persze Õ ezt nem tudja), azt hiszi, hogy a tõlünk hatodik szomszédot Kareszt hívjuk így és Õ is jót nevet,(néha még Õ is tesz rá egy lapáttal,pedig nem is sejti,hogy Õ magáról van szó) ha szidjuk, nem tudja, hogy Karesz be van avatva. (A dolog pikantériája, hogy átment Kareszhoz és sejtelmesen megsúgta neki, hogy Kareszt a háta mögött minek neveztük el, Karesz azóta is egyfolytában röhög.)Közben megjelenik Kibic, szájában az elmaradhatatlan cigarettával, olyan füstfelhõbe burkolódzva, hogy sokszor úgy tûnik, hogy a köd, ami körülöttünk van, soha nem akar felszállni. Igaz, hogy õ nehéz helyzetben van, mivel közvetlenül Okoska (két méterre a saját stégén) horgászik. A cigaretta füst felhõt szerintem többszörös célzattal bocsájtja ki:-szúnyogriasztás (nem sok siker)-nyugtató hatás (nem sok siker)-hangszigetelés (semmi siker)-ne lássa Okoskát (totál sikertelenség), mindezek ellenére kitartása töretlen.

Kibic halk szavú, köszönését is csak szájleolvasásról tudjuk megállapítani, mozdulatai finomak, megfontoltak, átlagos a szereléke, semmi "cicó". Kapásjelzõnek minden alkalommal nádból fabrikál egy ceruza nagyságot ,amit a végén hosszában behasít (készít vagy 20 db-ot, mert minden egyes bevágásnál a parti kerítés mögött esik le, pedig van neki elektromos is).Na uraim, s ú l y r a megyünk, hangzik a felszólítás Okoska részérõl, oda -oda pislogva (mint miskolci kocsonyában a béka) szerelésünkre, hogy vajon milyen csalival horgászunk?Az én cejgom már javában repül a bója felé, mikor megkérdezi, hogy miért csak három szem csontit raktam a horogra (hogy tudta olyan messzirõl megszámolni,fõleg röptében, máig is rejtély). Okoska is teljes menetfelszerelésben, bevetésre készen áll, a csodazsinórral. Háta mögé engedi az etetõkosaras damilt, amin egy fél kiló kenyérnagyságú gyúrt anyag van (elmélete szerint a halnak egy nap egyszer kell jönnie, de akkor aztán ...)Húsz éve ismerem, de az az egyszer jövés még nem érkezett ide, szerintem inkább a dobástechnika okoz némi gondot, amit az alábbi példa igazol. Nagy nyögés közepette lendít.... , a csónaknak nem nevezhetõ batárszerû dereglye a "Vihar a tengeren" címû ifjúsági regényben leírt módon táncolni kezd, aminek következtében "Popey a tengerész" mozgás lép életbe,majd a K1-es kiütéses padlózás következik, (mind ezt ingyen nézhetjük meg). Vörösödõ arccal próbál a "zsöllyébe" vissza kúszni, (én diszkréten az eget kémlelem,mintha a felettem szálló repülõgép útvonalát szeretném ellenõrizni), de minden esetre a közelben repdesõ sirályok (akik már régi ismerõseink) nyugtázhatták, hogy Okoska technikája csak a szerelésen változott,mozgása megmaradt a klasszikus régi formájában. Kibic azért a "súgó" hangján oda szól, hogy "segítsek?" Miért...minek...mi a baj?-és togyogva, forgatva a székét, aminek egyik lába rövidebb. Egy hasonló dobás kapcsán, a billenés nem elõre,hanem az ülésre kényszerítette,(hja kérem, a gravitáció 120 kilóra) olyan erõvel,hogy azóta a szék sántikál. Ebben a fontos elfoglaltságában (háttal a víznek) a vízen hatalmas fröcsköléssel egy kisebb fajta vízi malom közeledett, a meghajtáshoz képest elég lassan, de töretlenül. Kicsit közelebb érve látni, hogy egy mindenre elszánt kajakos, fejét elõre szegve (valószínû a hasát nézi), próbál az ellenszélben"hasítani", mivel a szél úgy zúg el a füle mellett, (úgy érzi) mintha "repesztene". Azért oda érkezik mi elénk (elég nagy a sodrás, ami vele egy irányba halad) és ameddig Okoska kényelmi helyzetét próbálja rendbe hozni, a vízi malom módjára lapátoló kajakos a célszalagot (ami jelen esetben egy damil a viz tetején kifeszítve) nem veszi figyelembe, túlteng benne a buzgóság (valószínû hiperaktív) úgy ahogy jött, fröcskölve tova suhan, a zsinórral együtt. A zsinór gazdája ekkor pillantja meg, hogy a peca orsó tartalma kezd minimálisra csökkenni, felnézés nélkül(kinek van arra ideje ilyenkor tájékozódni,amikor kapás van), b e v á g... és teker...teker...teker és teker,mígnem a bot (aminek már régebben letörött a spicce)megfeszül a kezében (kajakos már az "üveghegyen" is túl) és dadogva mondja,-" naaa, mit mondta..aa...am, hogy ez a zsinóó..óór a tutttti". Kibic oda szól neki (szerintem még maga sem hallotta), hogy-" valószínû a kajakos viszi a zsinórt". A válasz kissé bizonytalan-"milyen kajakos?..."nem látok semmilyen kajakost", de akkor már én is bekapcsolódtam és elkezdek kiabálni a "mini vízimalom" után, amit a part menti horgászok továbbítanak, amire a kajakos hirtelen megáll, (a szivárvány megszûnik körülötte) a lapátot olyan hirtelen teszi a vízbe, hogy egy pillanat alatt felborul és mire a tag a víz alól elõkerül, csak azt látja, hogy a kajak sodrással szemben elindul, (még a szél is rásegít) mivel horgász "barátunk" a "kultúrkincsünk" összes szavait idézve, teljes erõbõl( meg méregbõl) tekeri a csodazsinórral felszerelt orsót. Meg kell mondani, ezt a teljesítményt nem vártuk tõle. A vízbe esett kajakos kétségbe esett kapálódzással próbálja utolérni a hajtómû nélküli tova úszó jármûvet, de sikertelenül. Hamarosan a kajak is meg a tulajdonosa is elénk érkezik, aki nem lehetett több 10-12 évesnél és többszörös elnézést kérve közölte, hogy most kapta ezt a csónakot, elõször tette vízre és még nem szokta meg. Mielõtt Okoska beindította volna a leb.....s monológját (amit elõzõleg már megígért), közöltem a fiatalemberrel, hogy nincs probléma, az "úr" is most vette a zsinórját, õ is most vetette elõször a vízre és még nem szokta meg, hogy a vízen keresztbe fekvõ zsinór elõbb vagy utóbb a végtelenbe vész el. Okoska szólásra nyitotta volna száját, de valószínû a nézésem nem volt a megszokott, mert csak magában dünnyögött valamit. Közben a parton lévõ horgászok kíváncsian érkeztek oda, (hátha lesz valami horgász-kajakos szócsata ), de én csak az eredményt hirdettem ki (mivel közöltem velük, hogy itt verseny volt). Mivel súlyra volt a kiírás, a versenyt közel 25 kg-val (kb. a kajak súlya) a szuper zsinóros tulajdonosa nyerte meg.
Hogy mi lett az eset következménye?
Nos számomra csodálatos napok következtek (még is van értelme az életnek), Okoska két hétig mosoly szünetet tartott, de majd igyekszem meghosszabbítani.

1 hozzászólás

Hozzászólások

2010. 02. 15. 19:34
Szia!Nagyon jók a történeteid,így tovább!Majd én is írok.