Az öreg horgász és a harcsa

Közel 40 éve horgászom, szeretném megosztani veletek egy-egy élményemet, mivel én is szívesen olvasom és azonosulok a horgászok által írt eseményekkel.

Hát itt van megint elõttem a kép, a bedõlt fa. Nézem és megelevenedik "az a nap". Minden úgy indult,mint máskor, csukázni készültem. Úgy volt,hogy a szomszéd horgász is velem jön, de elaludt és nem volt hajlandó felébredni a világ összes haláért sem . Kissé bosszankodtam , mert ha a reggel nem jól indul, általában az egész napra is rányomja bélyegét, nem beszélve arról,hogy magamra vállaltam két személy horgász felszerelését, mivel neki csukára , nem volt "becejgolva". Na, mindegy, irány a lagúna.Feldobtam a "mocit" a csónak végébe, elhelyeztem a cuccokat, (ennek a mûveletnek a továbbiakban még lesz jelentõsége ) és egy kis lámpalázzal (ez mindig meg van nálam, pedig már negyven éve horgászom) kisiklottam a "nagy vízre", onnan néma csendben, (itt már evezve) beálltam a "bedõlt fához". Ma úgy határoztam, hogy itt tanyázom, mivel úgyis rekkenõ volt a hõség, az öreg fûz fa meg jól árnyékol (nem egy utolsó szempont). Ezt a helyet különösen szeretem, mivel a "civilizáció fertõje" még nem tört be (habár néhol már kezd megmutatkozni, konzerv doboz, reklám szatyor stb.) és a "homo sapiens" sem jelenik meg (minek, hiszen rajtam kívül senkit nem tudna bosszantani, az pedig nem buli). Fél óra múlva már a két úszó az élõ kishalakkal már táncolt a vízben. Nem számítottam mindjárt kapásra, mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy az általam megzavart környéknek meg kell nyugodnia (meg nekem is). Ilyenkor szoktam a természet titkait fürkészni. Itt láttam azt, hogy a kis csukák milyen "technikával"szerzik meg az élelmet. Mivel rendkívüli ragadozó(még a kisebb fajtársát is megeszi) ezért ösztönszerûen elbújik (fõleg nyáron), a kisebbek azért, hogy ne legyenek áldozatok, a nagyobbak meg a támadást innen indítják. Egy aránylag sekély part szakaszon álltam, jól átlátszó volt a víz, amikor egy 10 cm. körüli csukát pillantottam meg,a közeli bokor alól húzott ki,úgy kb. öt másodperc múlva megjelent egy másik,......... harmadik, negyedik....és egyre többen,úgy kb. 20-an lehettek. Félkör alakban "felálltak", fejüket az elõttük lévõ parti hínár felé fordítva vártak, amíg mindenki el nem helyezkedik. Mikor a csatasor rendezõdött, a legszélsõ csuka, (amelyik a parthoz legközelebb volt), hirtelen bevágódott a hínárosba és a következõ pillanatban már nem lehetett mást látni, csak a felkavart iszap által zavaros vizet. Néha elõ villant egy-egy kishal fénylõ oldala, de mire a víz kitisztult, a csatatérnek semmi nyomát nem lehetett látni.Ez a jelenet félóránként megismétlõdött. Az élmény hatása alatt ültem vissza a helyemre, figyelve a rengeteg madár csicsergését. Lassan ment az idõ, mivel semmi rablást nem láttam (pedig már három óra hosszat itt ülök, kajáltam is), elbambultam. Lábam mellett a két bot, felkapó kar kinyitva. Magamban elemeztem a mai napot, úgy ítéltem meg, hogy lehet, hogy a szomszéd jobban járt mint én, mert semmi jelét nem látom a halmozgásnak. Ilyen hangulatban morfondíroztam, mikor úgy másfél óra múlva, a lábamnál lévõ orsóról (amelyiket a fûzfa belógó ágai felé nézett), lassan tekeredik le a zsinór. Jól van, nem hiába vártam rád, mondtam magamban és átfutott rajtam az õsi zsákmány szerzés ingere, minden ideg szálam az eltûnt úszó felé koncentrálódott,-vigyed,...vigyed csak...jól van még mindig viszi...bevágjak..nem, még várok, de mi lesz ha ott hagyja? A zsinór mozgása lassulni kezdett, majd megállt, mooooost...és a bot pillanatok alatt úgy hajlott meg a kezemben, mint mikor az erõmûvész egy vas pálcát meggörbít. A bevágás nyomán akkora rántást éreztem a csuklómon, hogy azt hittem kiszakad a helyérõl. Mindenre számítottam, de erre nem. Úr isten, mekkora csuka lehet (másban nem tudtam gondolkodni,mi más lehetne) és teljes erõmmel igyekeztem a zsinórt feszesen tartani, ne hogy meglazuljon, mert akkor "annyi". A hal meg csak húz kifele a nyílt víz felé, esze ágában sincs lassítani. A zsinór szakadásától nem kellett tartanom,(30 méter fonott elõke,22 kg-ra hitelesítve) csak a kezem bírja, ...de mintha lassulna,sõt majdnem megállt,.....ott van láttam,láttam a hátát...keresztbe fordult a víz tetején..de ez nem csuka...harcsaaa ??? Hú ...mekkora lehet.. a hátát azt marha nagynak láttam, igaz, hogy lehet vagy 25 méterre tõlem,...hát ilyet, ekkora harcsát még sosem fogtam,..mit szól majd az alvós szomszéd...meg a többiek, ez nem sûrûn történik meg ,(Péter barátom NYOLC évig várt rá,míg fogott egyet...na de ha ezt megtudja). A halam fárad, már egyre gyengébb a húzása, sõt már egy párszor magam felé sikerült fordítani...csak el ne menjen...húzom.. sikerült egy métert magam felé vonszolni...jaj...belement abba a rohadt nagy hínár szigetbe...neeeeem, ilyen nincs,kezd szakadni rólam a víz. Hát megõrülök...itt van, de nem mozdul, megközelíteni nem tudom,(csónakot meg nagyon kikötöttem, ha azzal kezdek kínlódni, biztos elmegy...jaj szomszéd, miért kellett ma elaludnod). Most már mindegy, lesz ami lesz, elkezdem teljes erõmbõl húzni a halat, ha törik a bot, nem érdekel. Dühös vagyok az egész világra, kezd rajtam úrrá lenni a kétségbeesés. Húzom a halat, olyan mintha egy hatalmas fatuskót húznék...nem mozdul...lehet, hogy már nincs is rajta, hát akkor ennyi.... és szinte rutinszerûen tekerem az orsót...lassan jön a hínár köteg...jön...már itt van úgy 5 méterre...de furcsa...mi az ott a hínár tetején...egy hatalmas halfarok. ITT VAN!!!.Beletekeredett a hínárba, mondtam hogy szép az élet. Jól van, most már az enyém vagy "picikém". Gyere,gyere...úgy van...tudod te hogyan kell viselkedni...de szép vagy...ez az ...már csak 2 méter...nehogy most kezdj szemétkedni...akkor se mész el...itt van...na még egy kicsit...ez az, most gyere szépen , most vigyorogj azzal a széles bajuszos pofáddal, de nekem akkor is szép vagy,...na gyere.... hol a merítõm...hol a merítõõõõm,...nem, ez nem lehet igaz, hát persze úgy volt , hogy a szomszéd hozza, mert neki nagyobb van, de most egy siiiiincs.Mit csináljak, azt hiszem bele nyúlok a pofájába...igen, de ott áll ki a hármas horog ...(???????????) megpróbálom a fejét legalább kiemelni a csónak oldalához...csak a drót elõkét érjem el, akkor már nincs gond....Ez az, itt vagy a kezemben, fogom a drót elõkét, hú, de nagy vagy, nagyobb mint a lány unokám, lehetsz másfél méter. Na most szépen Iván bácsi feljebb húzza azt a nagy fejedet, úúúgy.....gyere...na,...mi van?...hát az elõke itt van a kezembe,...hova mész , mi ez itt ....a horog???? de hová tûnt az egyik ága.....letööört???......... Megbénultam!.....Nézd,hogy kiszabadult a hínárból, még a farkával elköszön...menj...menj .....menj...menj...most már tiéd a pálya. Kegyetlenül érzem magam, ezt nem lehet megemészteni, még egyszer végig gondolom, hogy mit lehetett volna tenni,....de hogy az a nagy hármas horog letörjön......hát ilyent. Azt hiszem innét már nem kell folytatnom a történetet, sejthetõ, hogy két hétig rá sem tudtam nézni a horgász cuccra.


Megjegyzés: Azóta sokszor próbálkoztam azon a helyen, hátha találkozunk, de a víz tükrön csak egy rövid feliratot hagyott a farkával, "egyszer volt Budán kutya vásár". Azóta tudom, hogy ez a halakra is vonatkozik.

5 hozzászólás

Hozzászólások

2010. 02. 22. 15:23
Sajnos ezt én is átéltam,szintén harcsával a Sajón,utána rögtön hazamentem.Csak annyi,hogy én egyágú horoggal kenyérkockával fogtam/volna/de a horog szára eltörött
2010. 02. 22. 19:47
Na most mond meg,ezek után milyen "csalival" menjünk harcsára.de ha nagyon belegondolsz, az a szép a horgászatban,hogy kiszámíthatatlan.
2010. 02. 22. 20:20
Iván én pont azért szeretem a folyóvizet,mert oda bármilyen csalit teszel fel sosem tudod mi lessz a végeredménye.Hisz anno volt olyan nap,hogy sima kenyérkockával fogtam süllőt,márnát,jász,paduc,ponty,dévér,garda.bagoly,szilvaorru.
És ez benne a szép a változatosság.
Imádom a Dunát!
2010. 02. 22. 23
gimmo.
Ez benne az igazi,hogy sosem lehetsz elég okos,mindig érhet meglepetés,ez tartja izgalomba a horgászt.A"nagy"Duna horgászata kihívás,aki ott megél,az a "jég" hátán is megél.
2010. 08. 16. 13:41
Sziasztok,

tegnap én is hasonlóan jártam a Dunára, keszegezni indultunk, de 2 óra után azt megúnva elkezdtünk pergetni csak úgy levezetésként. Nálam egy sárga flitteres twiszter volt, amivel néha csukára szoktam dobálni, erre harapott rá a harcsa. Csakúgy mint Ivánnál, nálam is összegyűjtött egy csokor hínárt, de ettől sikerült megszabadulnunk. 3-4 perc fárasztás után akkor vesztettem el, mikor már egyszer felfeküdt, de a következő nekiiramodása már soknak bizonyult, a horog nem bírta, kiegyenesedett. Csukára ez a méret általában jó, de ekkora harcsa már legyőzte. A hal úgy 10kg közeli volt, remélem még találkozom vele...

R.