Wobblerek

A terelõlemezes mûcsalik (wobblerek) szinte iparszerû elõállítása (Heddon, South Bend, Shakespeare, Creek Chub, stb.) kb. a húszas-harmincas évekre tehetõ.

wobblerMagyarországon a nyolcvanas évek elején nagyobb mennyiségben bekerülõ, fából készült, finn rapalák ismertették és kedveltették meg a fogékony pergetõhorgászokkal a wobblereket és a wobblerezés technikáját. Sokakat rabul ejtett, és ejt a mai napig is, ez a páratlanul eredményes, pergetõhorgászaink körében talán legnépszerûbb, mûcsalis módszer.

wobblerA wobblerek jellemzõen fából vagy mûanyagból készülnek, nagyrészt egytestûek.

wobbler

Kisebb részben kettõ test kapcsolódik (jointed) egymáshoz. Mérettõl, illetve hossztól függõen egy- két, nem ritkán három vagy több hármashoroggal szerelik, melyeket a fatestûekben acéldrót rögzít és modelltõl, gyártótól függõen köt össze egymással valamint az orrkarikával.



wobbler

Mûanyagtestû wobblerek esetében a horgok tartására a felkötéshez szükséges fém füleket a gyártási eljárás (fröccsöntés) során építik be a test megerõsített pontjain.


A mûanyag testben kiképzett üregekben a dobósúly növelésére, továbbá a nagyobb rezgés elérésére különbözõ méretû, anyagú golyókat helyezhetnek el a gyártók. Fatestû wobblerek között is elõfordulnak csörgõ kivitelûek.


A terelõlemezzel (nyelvvel, csõrrel) ellátott wobblerekkel a vízréteg különbözõ mélységeit pásztázhatjuk. Önsúlyuk és felhajtóerejük szerint vannak osztályozva:



A mûcsali elején elhelyezkedõ terelõlemez (lapka) mérete, alakja és a wobbler hossztengelyével bezárt szöge az orrkarikától való távolsága nagymértékben befolyásolja a rendkívül változatos formájú és méretû testek mozgását (veretését).


Horgászat Rapala wobblerrel


0 hozzászólás

Hozzászólások