Országos horgászkonferencia

A hazai horgásztársadalom számára elérhetõ közelségbe került, hogy Magyarország természetes élõvizeinek hasznosításában a horgászat, ill. a horgászturizmus nagyobb teret nyerjen a halászattal szemben. Az új halászati törvény várhatóan õsszel kerül a parlament elé, így felfokozott várakozás elõzte meg a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás által 2012. július 25-én Martfûn, a Termál SPA-ban megrendezett ?Természetes vizek horgászata? III. Országos Horgászkonferenciát.
A házigazda, a 2005-ben a martfûi és környékbeli horgászegyesületek által alapított Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás célja természeti értékeink, ezen belül kiemelt helyen a Tisza halállományának védelme. Mára a horgászközösség taglétszáma jelentõsen növekedett, öt megyébõl 26 tagegyesület által, több mint 11 ezer horgászt tudhat soraiban a martfûi Szöllõsi Béla által vezetett társulás.
A társulás éves horgászkonferenciájára több mint 250-en érkeztek Martfûre, hogy - a halászatról és a horgászatról szóló törvényre irányuló módosítási javaslataikkal - közösen találjanak megoldást a természetes vizeken tapasztalható természetromboló halászati tevékenység visszaszorítására.

- Az európai uniós közös halászati politikában egyre nagyobb az édesvízi halászat, a halgazdálkodás szerepe. A túlhalászott tengeri halállománnyal szemben az édesvízi halállomány jelenthet alternatívát. A magyar édesvizek európai viszonylatban is jelentõsek. A halgazdálkodás hozzájárul az ökoturizmus, a környezetvédelmi szempontok, az egészséges és tudatos táplálkozás szempontjainak érvényesítéséhez, ezáltal a helyi közösségek megerõsítését is szolgálja - hangsúlyozta a konferencián dr. Szabó Balázs, a Vidékfejlesztési Minisztérium fõosztályvezetõje. - A következõ uniós költségvetési idõszakban többmilliárd eurós keret segíti e terület fenntartható fejlesztését, támogatási lehetõséget biztosítva a halgazdálkodáson túl a feldolgozóipar, az értékesítés, az élõhelyek fejlesztésére illetve a természetvédelmi szempontok érvényesülésére, ezen keresztül turisztikai célokra. Az uniós normák alapján a halgazdálkodásban is a természeti erõforrások védelmére, a fenntarthatóságra és mindezeken keresztül a biológiai sokféleség megõrzésére kell törekedni.
Számos ponton azonosak a halászati politikában meghatározott európai uniós célok, illetve a Nemzeti Vidékstratégiában a kormány által 2020-ig felvázolt célkitûzések, amelyek közül a legfontosabbak a kis- és középvállalkozások megerõsítése, a vidéki munkahelyteremtés.

Hatékony ellenõrzést, a halászati - horgászati tevékenységek és a nemzeti parkok feladatainak összehangolását szorgalmazta Piller József horgászati szakíró, aki a mértéktelen halászat és a Körösök ökológiai állapotának összefüggéseire irányította rá a résztvevõk figyelmét a felelõtlen, rabló gazdálkodást, környezeti katasztrófákat bemutató, megrázó felvételekkel.

- A természetes vizeinkben történõ horgászati lehetõségek, és ez nem csak a Tiszára vonatkozik, végveszélyben forognak - hangsúlyozta Szöllõsi Béla. A HETT elnöke szerint azonban a Tisza a megismétlõdõ árvizei által nemcsak elvenni tud, hanem adni is. Újra meg kell tanulni együtt élni vele, tisztelni és megbecsülni, hiszen több évszázadon át éltetõ eleme volt az itt élõ embereknek.

A társulás számos javaslattal segítette a halászatról és horgászatról szóló törvény módosítási javaslatának elkészítését. Remélhetõleg hatékonyan hallatták hangjukat természetes vizeink értékének megõrzése, kiemelten az õshonos halállomány óvása, a halászati haszonbérleti szerzõdések újragondolása érdekében.
Törvénymódosítási szándékaik közül folyóvizeink tavaszi áradásánál a teljes mértékû halászati tilalmat emelte ki, ugyanis a vizek igazi halászati lerablása erre az idõszakra koncentrálódik. Bõvítenék a tiltott halászati eszközök és módok kategóriáját. Korlátoznák a halászeszközök számát. Mennyiségi kvótát állapítanának meg a halászati szektor részére. Szorgalmazzák a vermelõ helyek megjelölését és védelmét. A természetes halutánpótlás elõsegítésére folyóinkban, tavainkban kíméleti területek kijelölését szeretnék elérni.

A természet védelmérõl szóló törvény alapján a halászat csak olyan mértékû lehet, amely a faj természetes állományának sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti. Az új halászati - horgászati törvény a fentiek figyelembe vételével és betartásával készül.

Ma is vannak megfelelõ hullámterek, melyek egy õsrégi gazdálkodási formával, az ún. fokgazdálkodással részben visszaállíthatók lennének, ami továbbra is biztosítaná az öntermelékenységet, a természetes szaporulatot, az eddigiektõl olcsóbb és hatékonyabb ráfordítással. Ehhez szükség van az elmúlt években károsodott árokrendszer és a meglévõ zsiliprendszerek felújítására, újak építésére is.

A Tisza halállományára is rendkívül kedvezõ hatással volna a természetesvízi halállományok reprodukcióját segítõ élõhely-fejlesztés, a hullámterek többcélú hasznosítása, a fokgazdálkodás helyreállítása - hallhattuk dr. Stündl László egyetemi adjunktus, a Vidékfejlesztési Minisztérium szaktanácsadójának elõadásában. E régi - új halgazdálkodási módszer alkalmazásához elengedhetetlennek tartja az édesvízi halgazdálkodással kapcsolatos szakmai képzés indítását.

A fok a folyó övzátonyában kialakult vágat, alacsonyabb rész, amin keresztül a folyó vize áradáskor ki tud lépni a mederbõl, és apadáskor az ártéren rekedt víz visszafolyhat. Ezekhez a fokokhoz hozzátartozhat az elöntött ártér, árok, csatorna is. Maguk a fokok (vízkilépési helyek) ma is megtalálhatóak a folyók mentén, csak el vannak zárva az eredeti ártértõl.

A halászat úgy folyt a fokokon, hogy a kiáradó folyóval az ártérre kiúsztak a halak is enni vagy ívni, a visszafolyó vizet azonban elrekesztették, így a halak kint rekedtek az ártéren. A kezelt fokok ekkor haltartó tavakká alakultak, ahonnan könnyen elérhetõ volt a hal. Ezek a fokok komoly értéket képviseltek, fõleg a halászat jövedelme miatt. Mivel a fokokat nem engedték elmocsarasodni, így egészséges szaporodó helyet jelentettek a halak számára, az ivadékok pedig a halászat során sem pusztultak el, mert apadáskor, a vesszõbõl font rekeszek résein keresztül vissza tudtak úszni a folyóba.

Hazánkban óriási értéket képviselnek a felszíni természetes élõvizek és azok élõvilága. Ezeknek az értékeknek az ésszerû gazdasági hasznosítása, a bennük rejlõ munkahelyteremtõ és adóbevételi források kiaknázása azonban még várat magára. Az egymástól elkülönülõ állami szervezetek, ágazatok és civilszervezetek a közös cél érdekében történõ összefogása jelentheti a megoldást, amelyre kiváló alkalom és példa volt a Horgászegyesületek a Tiszáért Társulás által szervezett országos konferencia.

Herbály Jánosné
Martfû város önkormányzata

0 hozzászólás

Hozzászólások