Fajtl Matilda: Az álmos horgász

Az árnyékban üldögél,
bóbiskol a horgász,
miközben a folyóban
lógatja a botját!
Álmában épp halat fogott,
mosolyog az ajka
egy igazi aranyhal,
akadt a horogra!

Csak hármat kívánhat,
ezt õ is jól tudja,
hisz régóta így van ez
a mesében megírva!
Foghatott volna bármi mást,
egy szépséges hableányt,
egy lyukas bakancsot,
vagy egy üres palackot!

Töprengett ott magában
s a fejét egyre törte,
de nem jutott eszébe,
hogy mi is kéne éppen!
Homlokát ráncolta,
s a fejét vakarta,
életében nem volt még
ekkora nagy gondban!

De egy szúnyog arra szállt,
megcsípte az orrát,
s ijedten a horgász,
álmából felriadt!
Kereste az aranyhalat,
bámulta a vizet,
nem értette mi történt,
hogy került õ ide?

Míg a horgász bóbiskolt,
kergette az álmát,
addigra egy nagy csuka
elvitte a botját!
Most aztán mihez kezd?
Halat már nem foghat,
s az álom a szemébõl,
rögvest el is illant!

Szánta-bánta, sajnálta,
nagyokat sóhajtott,
mért kellett neki,
épp most elaludni?
Felnézett az égre,
a Jó Istent kérte,
csapjon le a villám,
hogy végre észhez térjen!

Nem tehetett egyebet,
összepakolt szépen,
s közben azt gondolta,
mi van ma ebédre?
Talán majd holnap,
szebb napja lesz néki,
s az aranyhal helyett,
a csukát fogja ki!


Forrás: Vicces versek

0 hozzászólás

Hozzászólások