Égszakadás, földindulás, süllõfogás

Aggódva ráncoltam össze homlokomat, miközben a közelgõ esõfelhõket szemléltem a komáromi MAHART kikötõ töltésén állva. A legutóbbi két dunai próbálkozásom alkalmával sem sikerült megúsznom szárazon a kalandot, most úgy néz ki, újra bõségesen kapok majd a nem várt égi áldásból. Sebaj, ma süllõzni jöttem, és közismert, hogy az esõs, frontos idõ meghozhatja a tüskés hátú ragadozók kapókedvét. Persze azért jobban örülnék neki, ha nem áznék bõrig... Lassan elértem az elsõ állást, ahol próbálkozni szoktam, a vízi rendõrség lépcsõjét. Egymás után záporoztak dobásaim, de a múltkor sikeres hely ezúttal nem adott halat, így székhelyemet áttettem a rakodó alatti kövezésre.

0 hozzászólás

Hozzászólások