13. A nagy utazás

Pakolás, táborbontás. Nincs is ennél utálatosabb dolog egy horgász-túrán. Főleg, hogy ez általában a végét jelenti a horgászatnak. Szerencsére nekünk még van egy hetünk és a pakolásból is kevés jut, csak a horgász-motyónkat kell összerakni. Azért ez sem kis munka, mire végzünk vele Otgon is elkészül a remek tésztás-lecsó költeményével. Péter hús nélküli étkezése komoly kihívás neki - és kicsit nekem is.

Amíg minden az autóba kerül leszaladunk a bányába és kitermelünk pár tucat pért. Könnyebb így elbúcsúzni a paradicsomtól. Két órakor sikerül elindulnunk. Bő 150 km vár ránk, ez előre láthatóan 6-7 órás utazás, talán még világosban sikerül tábort vernünk az Eg partján. Egy ilyen utazás általában kényelmetlen és unalmas. A mi utazásunk az átlagosnál sokkal kényelmetlenebb de koránt sem unalmas, főleg azoknak, akik kicsit is nyitottak a szép tájakra, a találkozásra vadon élő állatokkal természetes közegükben.
pöfetegNem sokkal indulás után Péter kiszúrt egy óriás pöfeteget a rét közepén. Elraktuk, jó lesz vacsorára. Az igazi rántva lenne, de Mongóliában nincs tojás. Talán Mörönben, a megye központban lehet kapni, de oda csak napok múlva megyünk, ezért pörkölt lesz belőle. Nagyon szeretem a gombát, de most nem igazán tud lázba hozni, rosszul érzem magam. Sokat ebédeltem és az Uaz kegyetlenül ráz. Többször is meg kell állnunk levegőzni. Lassan rendbe jövök, amikor egy vízmosáson vezet keresztül az út. Van egy kis híd rajta, de nem a tetején vezet keresztül, hanem csak fél-magasságban. Az addig vezető lejtő is nagyon meredek, onnan szakad le függőlegesen a fal. Szép lassan ereszkedünk le, és Ankha kiszúrja, az első gerenda nem áll rendesen. Nagyon óvatosan megpróbál ráhajtani, de az autó félrenyomja. Ha még 10 centit megy előre a kerék, akkor menthetetlenül beszorulunk. Biztos kiszed minket valaki, valamikor... Ankha megáll, minden kart meghúz, minden gombot benyom aztán szépen visszatolat a 45o-os lejtőn megcsúszás nélkül.

Megkerüljük a vízmosást, majd pásztorok mellett vezet az utunk. A kutyák között felfedezünk egy piros kendőset! Szörényiék filmje óta minden horgász tudja, még a legkisebb is, hogy ez mit jelent: Ez a kutya EVETT már ember húst! Talán a film legérdekesebb mondata ez, aki látta biztosan emlékszik rá. Mikor mondjuk Otgonéknak, nagyon jót nevetnek rajta. Szerintük a piros kendő azt jelenti, hogy a kutya harapós. Logikusabb megfejtésnek tűnik és Otgon egy pásztor család tizedik sarja, talán jobban is tudja, de mi lesz így a romantikával, az egzotikummal? Hogy ez se szenvedjen csorbát, mindjárt a következő domboldalon csodát látunk. Körülbelül húsz szirti sas van előttünk, és nem szálnak fel az autó hangjára. Megállunk és csodáljuk őket.
sassas

Hatalmas madarak! Eddigi életemben – Mongólia előtt – öt sast láttam természetes élőhelyen, és ebből kettő lehet hogy nem is sas volt. Erre most pár méterre tőlem itt van húsz! Azért megijednek és elkezdenek felszaladni a domboldalra. Már amennyire egy sas szaladni tud. Roppant mókás a levegő király, amint egy csecsemő ügyességével próbál futni. Nem is nagyon értjük, mi lehet velük, de Otgon persze tudja a megoldást. Friss dög lehet a közelbe, és annyit ettek, hogy nem tudnak felszállni.
sasMessze nem mennek, a fejünk felett köröznek. Annyit ettek, hogy repülni se tudnak, de a maradékról mégse mondanak le. A mohóság nem csak emberi tulajdonság. Az üldözésük közben egész közel mentünk hozzájuk, de Otgon figyelmeztet, hogy ne vigyük túlzásba, nagyon veszélyes állatok. Kazahsztánban idomítják őket és farkast is ölnek. Rászáll a hátára és egyetlen ütéssel beszakítja a csőre a farkas koponyáját.

Megyünk tovább, elmegyünk egy stoppos mellett. A hátsó ülésen még ölbe is van cucc, mégis csalódottan néz utánunk. Vannak napok, mikor egy autó sem megy el erre, itt stoppolni – kell némi optimizmus. Beérünk egy nagyobb faluba. Hatalmas kátyúkon át bedöcögünk a központba és teljes döbbenet – shopping center. Mi útközben Péter kérésére tradicionális mongol népzenét hallgatunk, itt a Beatles üvölti be az egész teret. Körben mindenütt boltok, 8-10 darab, a még viccesebb, hogy mindegyik ugyanazt árulja.
falubolt
Azaz mégse, mert a sokadikba véletlenül találunk buborékos ásványvizet. A rajta lévő por alapján évek óta várt rám. Veszünk még sört, hagymát, sört, chinggis khan vodkát, egy üveg eper befőttet és még egy kis sört, biztos ami biztos.
halak
Kedves emlékeket idéz a sláger csoki, honnan került ide?
tankolástankolás
A faluból eljövet tankolunk egyet.

A kút igazi csemege az erre érzékenyeknek.

Az utat végig obok szegélyezik. Soknál megállunk, aminél nem, ott lelassítunk. Egyik ilyen alkalommal három siket fajd menekül előlünk. Csodáljuk a hatalmas madarakat, Otgon szerint itt is nagyon ritka állatok.

obonPár kilométerre később letérünk egy híres obonál. Csodák csodájára a szobor nem Chinggis Khan-t ábrázolja, hanem egy harcos amazont. Kérdezem Otgont, ez hogy lehet?

- Az anyukája. Felesége sok volt, azokat nem lehet mind kitenni.
Ide felé is megálltunk itt, éjfélkor a szakadó esőben. Mennyire más volt a hangulat! Rossz idő, kevés hal Szabolcséknak, rémtörténetek a dinamitos halászatról, ... Most verőfény, harminc fok, sok hal, nagy tájmenek, jó hangulat... Péter ennek megfelelő bőséggel locsol szét a négy égtáj irányában egy fél üveg vodkát. Meg kell adni az isteneknek, ami jár!
menet közbenMenet közben hallgatjuk tovább a zenét. Az egész kazetta a szép mongol tájról szól, és pont annyira egyforma és végtelen, mint a szép mongol táj. Elautózhatunk egy-két hetet anélkül, hogy bármi is változna.
lápMegérkezünk az Eg-hez. A folyó mellett hatalmas láp-vidék fekszik, nagyon vigyázni kell vele, elnyeli ami rámegy. Világosba a buckák jól látszanak, éjszaka viszont észnél kell lenni.
lápEste 8-kor találjuk meg a megfelelő tábor helyet. Itt már sajnos nincs erdő a folyó partján, egy satnya fűzfa árnyékába kérjük a sátrunkat. Először közvetlen a víz partjára szeretném felállítatni, de a kígyók miatt erről lebeszélnek. Pedig...
rádió
Ankha első dolga felállítani a rádiót. Néha a Gobi-ban talál beszélgetőtársat.

konyhaA konyha is lassan elkészül.

Ideje, éhesek vagyunk.

A főzés ma rám vár majd.

Mi persze azonnal horgászni indulunk. Péter elkéri a könnyű pergető botomat, először azt veszem elő. Mire én is felszerelek – kb. 2 perc – már a harmadik halát fogja. Leérek végre én is a vízpartra, azt mondja, nem tudott még kapás nélkül dobni. Hát lássuk! Sajnos a vastag zsinór miatt én nem tudom a túlpartig elhajítani a csalit, és az első három dobásomra nem történik semmi. Épp reklamálnék, mikor negyedikre gyönyörű burvány mellett eltűnik a mísa. Gyanús, de az erős felszereléssel könnyedén kihúzom a partig a halat, ott viszont elindul felfelé? Hova-hova? De csak megy, be egy gazos részbe, megyek utána és a fű előtt felcsap egy szép piros farok. Tajmen! Péter szokás szerint hitetlenkedik, de a kiáltásra jönnek Otgonék is, persze hogy tájmen.
tajmenÉs a show tovább folytatódik egész sötétedésig. Nevetve nézünk össze: így gondol a távolból mindenki Mongóliára. Csak lesétál a vízpartra és minden dobásra halat fog, tájment – lenokot vegyesen. Ritka, hogy az álom valóra válik! Mellesleg evvel 5:5, és szerintem felállítottam a sátorhoz legközelebb fogott tájmen új Európa-csúcsát. És ha oda állítják a sátrat, ahova mutatom – még világcsúcs is lehetett volna! Egyetlen fekete folt az estében, az utazáshoz szép vajszínű tiszta inget vettem fel. Mire le tudjuk fényképezni az izgága állatot mindenem vörös salakban úszik. Sötétedés után nem horgászunk tovább. Hosszú volt az út, fáradtak vagyunk. Két nagyobb lenokból és a pöfetegből egy isteni pörköltet főzök, majd áldott boldogságban hajtom nyugovóra a fejem. Jó itt!

0 hozzászólás

Hozzászólások