19. A túra vége

Esik. Hideg van. Minden száraz ruhám felveszem, így is vacogok a központi sátor alatt. Maximum 5 fok lehet, cudar idő. Álmodozva nézem a folyót, tegnap Péterék még úsztak benne. Hihetetlen!

P10 órakor eláll. Az ég fenyegetően szürke marad, de nincs mire várnunk. Utolsó nap! Lefele megyünk, két könnyű legyezőt viszünk csak. Én nem távolodok el nagyon a találkozási ponttól, Péter jócskán lejjebb megy. Nem találom a halat. Talán mert nincs is? Aztán egyik kanyarban akad néhány pér. Hármat fogok száraz léggyel, utána már csak a nimfa működik, de avval egész elfogadható mennyiséget horgolok össze. Közben szemben egy rablás! Talán az első az egész túrán. Sajnos nem tudok addig eldobni, csali sincs nálam megfelelő. A parton keresztbe teszek két száraz ágat, így este megtalálom a helyet.

Két órakor elkezd újra esni. Esőkabát van nálam, de abba nem lehet suhogtatni. Egy fa alá ülök, itt várom meg Pétert és az autót. Mondom: jó ez a kanyar, este itt szeretnék horgászni. Péter mondja: Ő is. Ennyibe maradtunk, elárulom Neki a jelet, bár ez a tájmen döntő lehet!

Az idő vigasztalan, nem esik hű-de nagyon, csak kitartóan. Eszünk pár falatot, aztán Péter az eső ellenére visszamegy horgászni. A túra során sokadszor irigylem a gázló-kabátját. Már majdnem beletörődök, hogy számomra így ér véget a mongol horgászat, mikor csak eláll az eső. Hét óra elmúlt, erősen sötétedik, de persze azonnal elindulok. Sajnos a tegnapi halat nem tudom megkeresni, a hegyen ebben az időben életveszélyes lenne átmászni. Van még pár ötletem, de a folyó hű marad magához, kapás nélkül megúszom. Péter is csak egy halat fog, első dobásra elejti a jelemnél a rablót, "sajnos" csak egy szebb lenok volt az elkövető.
eláll az esősziklasötétedikTüzet rakunk. Kicsit vizes a fa, de egy kis benzin segít a tűz gyújtásban, utána csak rakni kell. Eddig mindenütt rengeteg volt a száraz fa, de a környékünkön tegnap a mongol szomszédok összegyűjtötték, alig találunk ágakat. Azért egy-két órát kitart a készlet, közben szertartásos áldozatot mutatunk be. Olyan csalikat égetünk, melyek galócát fogtak. Közben elmerengünk, hogy elrohant három hét! Szép volt, de igazából nem sajnálom, hogy véget ért. Így volt kerek, sokkal többet már nem kaphatnánk – nem is várunk, és a gyerekek már nagyon hiányoznak. Gondolom Péter se volt másképp evvel.
tűztűz

folyóEz az egér fogott tájment, azt hiszem többet is. Az eredeti farkát elveszítette a küzdelemben, Péter egy madzaggal pótolta, de így is fogós maradt. Igazán nemes áldozat! Én csak azt a twisztert ajánlom fel, amiről az első jó galócám meglépett. Pedig micsoda fognyomok maradtak rajta!

0 hozzászólás

Hozzászólások