Legyezés süllőre a Dunán

Első hallásra sokaknak talán furcsának tűnhet műlegyezéssel célzottan süllőre horgászni hazai, Dunai viszonyaink között, de az eredményes fogáshoz szükséges tényezők együttállásával a süllőpergetés (wobblerezés, twisterezés) hatékonyságát megközelítő, sőt egyes esetekben azt felülmúló siker koronázhatja javarészben esti-éjszakai legyes ténykedésünket.

A pergetéshez hasonlóan általában az alkonyattól-virradatig tartó időszak a legeredményesebb a süllő műlegyes horgászatában is. A fény csökkenésével a kisebb csapatokban mozgó süllők esti portyára indulnak, melynek során elhagyva a többnyire mélyebb vizű és erős sodrású mederrészeket, legyezőbotunk hatósugarába kerülhetnek a szélvizeken, olykor egészen közel a partszegélyhez, kövezéshez. A márciussal kezdődő és májusig tartó süllőtilalom figyelembevételével az igazi legyes süllőszezon már május közepén-végén elindulhat, bár a tavaszvégi-nyárelejei vízjárás bizonytalanná, de lehetetlenné is teheti horgászatunkat. Mint a dunai pergetésnél, a közepesnél alacsonyabb (Budapest 300 cm), alacsony és igen alacsony vízállások a legkedvezőbbek. Fontos szempont, hogy a partvédő kövezések, kőgátak, sarkantyúk, melyek közelében számíthatunk a legbiztosabb kapásra, ezen mederteltségek mellett válnak meghorgászhatóvá. Az általában nyár közepétől kialakuló kisvizes időszakok a víz áttetszőségének javulásával akár a tiszta vizű késő őszig tartó periódusig bőven adhat alkalmat az eredményes süllő legyezéshez. Pezsdüléskor, megállapodott vízben, lassú apadásban-áradásban esélyünk a süllők kapására nagymértékben nő, gyors áradásban-apadásban rendszerint csökkenek fogási esélyeink.

A víz kedvező áttetszősége (tisztasága) szinte mindig a legfontosabb kritérium az eredményes süllő legyezésben. 25-30 cm-es áttetszőség alatt, a pergetéssel ellentétben, már legtöbbször hiába próbálkozunk. Minél tisztább a víz, annál eredményesebbek lehetünk. A süllőre alkalmas műlegyek, természetesen a sztrímerek (streamer), mozgásukban, rezonancia keltésükben messze elmaradnak a divatos és könnyű horgászatot biztosító wobblerektől, twisterektől, melyekkel nemcsak nagyobb dobástávolságból, de jelentősebb mélységből is a süllő könnyűszerrel becserkészhető. Azonban a tipikus süllőző helyek garantáltan túlhorgászottak, a halak sok helyen kiismerhették a sztenderd műcsalikat, bizalmatlanságuk megnőtt, talán ezért is támadhatják sokkal gyanútlanabbul a felkínált sztrímert. Elsősorban a süllő látására hagyatkozva kell bevetnünk legyünket.

A legyek kiválasztásánál figyelembe vehetjük a horgászhelyen megfigyelhető kishalak, jellemzően küszök méretét. Ne féljünk a nagyobb legyek (12-20 cm) használatától. (2007-es tapasztalataim szerint, legyezéssel fogott süllőim átlagsúlya (kb.1,5-1,8 kg) messze felette volt az azonos vízterületen pergetők, vagy kishallal horgászók gyakoribb süllő fogásainak.) Legyeinket nagyobb méretű, jó minőségű horgokra kössük, a sztrímer méretével és a várható halak nagyságával arányosan kb. négyestől egészen 3-4 nullásig. Gyakorlatilag sokféle alapanyag felhasználható a süllőzésre alkalmas műlégy elkészítésére. Pl.: nyúlszőr (zonker), őzszőr (bucktail), különféle tollak (kakas, marabu, stb.) és a szintetikus anyagok. Az éjszakai pergetőhorgászatra bevált műcsali színekhez (sárga, narancs-sárga, piros) hasonlóképpen előnyben részesíthetjük a rikító, feltűnő színű anyagokat.
Ajánlott légytípusok:..................................

Köthetünk és használhatunk súlyozott legyeket, de a zsinór típus kiválasztásával többet tehetünk legyünk megfelelő szintig való süllyesztéséért, vagy mozgásának dinamikájáért. Süllőző legyünk dobásához alkalmas zsinórosztály minimum # 6-os mérettől egészen # 9-ig megfelelő lehet. (AFTM # 6-9) Felszíni rablások esetén könnyebb lehet a helyzet, elöl súlyos (Wf) úszó zsinórral (floating) igen eredményesek lehetünk. Amennyiben erősen sodró vízben látjuk, véljük a süllőket, vagy egyszerűen mélyebben tanyáznak, de az erős szél is indokolttá teheti a különböző mértékben süllyedő (sinking), illetve süllyedő végű (F/S) legyező zsinórok használatát. Célszerű több zsinór típus beszerzése, mert gyors dob és zsinórcserével azonnal reagálhatunk az akár hirtelen megváltozó körülményekre.

A süllő legyes horgászatánál a zsinór behúzása, a sztrímer akciója lényegesen lassúbb a pergetésnél alkalmazott műcsalik vontatási sebességénél, mely főleg a folyóvízi süllő legyezésben inkább előnyöket kínál, de előfordulhat, hogy egészen gyors behúzással idézhető elő a legtöbb esetben kemény, éles ütéssel jelentkező, vagy elakadásszerű kapás. A legyezőbottal fárasztott süllő nemes ellenfél, különösen erősebb áramlásban és mélyebben akasztva komoly ellenállást tanúsíthat. Gyors kirohanásokra ne számítsunk, a megakasztott süllők inkább lassan, de főleg a nagyobb példányok jelentős erővel, hosszú ideig küzdenek, a markolatig hajló legyező bot pedig kiválóan közvetíti a visszatérő erős fejrázásokat. A süllő műlegyezésére alkalmas bot osztályok (AFTM # 6-9) a süllőzésre használt pergetőbotokhoz képest nagyságrendekkel finomabbak, a leggyakoribb általános süllőzsákmányt nyújtó kisebb egyedekhez (0,8-1,2 kg) sem túlméretezettek, nagyobb két-három kilós süllők fárasztása pedig garantált horgászélmény.

Akár partról, akár csónakból horgászunk a lehető legnagyobb csendben közelítsük meg az ígéretes helyet. Az esti- éjszakai süllő legyezésnél általában nincsen szükség 20 méter feletti dobásokra, de túl közel se helyezkedjünk a kiválasztott meder, illetve partalakulathoz mely lehet mesterséges, már említett partvédő és vízterelő kőszórások, kőgátak, sarkantyúk környéke, de számos természetes jellegű partszakasz is tartogathat legyezett süllőt számunkra. Biztos támpontot adhat, ha az adott, kiszemelt horgászhelyen süllőt gyakran fognak az esti-éjszakai pergetők, vagy nappal a kishallal mártogatók, tapogatók. Sajnos a dunai süllőállományt ha tűzzel nem is, de vassal és árammal egyaránt irtják, köszönhetően ízletes húsának és magasan értékelt piaci árának. Bánjunk kíméletesen a kifogott hallal és ha lehet engedjük vissza.

0 hozzászólás

Hozzászólások