12. A házi tájmen

Ott hagytam abba a naplómat, hogy este Péter elment a bányába. Szinte biztos voltam benne, hogy tájmennel jön vissza, de nem. Kicsit megnyugodtam.

Reggel - szokás szerint - lassan térek magamhoz. Szerencsére süt a nap, ragyog az idő, de a tegnapi sok eső még nem száradt fel, a sátorban is minden nyirkos. Péter gyorsabb és váratlan ötlettől vezérelve kiszalad a bányába. Én még mindig a sátorba vagyok és erőt gyűjtök a felkeléshez, mikor széles vigyorral az arcán visszaérkezik, és bejelenti: 5:4.
tájmenHát csak megfogta! Elsőre csak maga elé dobta be az egeret, amíg a lefejtett zsinórt megigazítja, már erre rámozdult a hal. Másodszorra be is dobta a csalit, az eredmény látható a képen. Van igazság a földön?

És még a hitetlenkedés lehetőségét sem hagyja meg, túl a fényképen élőben is megtekinthetjük a halat. Az ugyanis nem úszott el, hanem a bánya aljában elfeküdt és ott pihenteti sebeit. Gyorsan összerakom a kis pergetőmet - ekkor halhoz ez is elég :-)) - és Otgonékkal megcsodáljuk a halat. Rádobok párat... feleslegesen.

Ha már itt vagyok fogok néhány pért, amíg elkészül a tartalmas reggeli. Ma egy örömpecát tervezek, ami abból áll, hogy a kis pergetővel elindulok lefele a folyón, rengeteg halat fogok, majd este 10-kor felvesz az autó a tájmenes kanyarba. Hátha útközben nem csak lenokkal találkozom...

A reggeli-ebéd zöldségleves és tejfölös kenyér. Így leírva nem tűnik túl ütősnek, de tényleg nem éheztünk. Igaz, fogytam pár kilót, de ez inkább az egész napi sétálásnak és az egész éjszakai vacogásnak köszönhető, éhes soha nem voltam.
tábor
Szép az idő, jó a tábor.
Indulás előtt fürdök egy nagyot, majd felnézek a bányába. A házi-tájmen még mindig a helyén fekszik. Óvatosan megközelítem és a kis salmo-val próbálkozom. És rámozdul, két méteren át követi! Nagyon izgulok, vicces lenne ugyan avval a hallal egyenlíteni, de sajnos lefordul róla. Megpróbálok még tíz féle csalit, de többé nem mozdul.
tábor
Házi-tájmen a bánya alján.
Ugyan egyből el akartam indulni, de a galóca izgatja a fantáziám, hagyom kicsit megnyugodni. Addig is elkezdek a bányába horgászni, woblerrel. Három üres dobás után indulok - határozom el. Egy óra múlva ezt lecsökkentem kettőre. Eddig is sejtettük, hogy az alsó részen nem pérek úszkálnak a fenéken - ahhoz túl nagyok - de száraz léggyel nem tudtuk felcsalogatni a lenokokat.
salmo
Bezzeg a Salmo Hornet, ennek nem tudnak ellenállni!
Talán már dicsértem valamelyik előző részben, de nem lehet eleget. Ha létezik ideális csali lenokra - és gyanítom pisztrángra hasonlóan jó lehet - hát ez az. Kicsi, pisztáng mintás, mélyen jár és a húzós vízben is remekül veret. Kettő van belőle, féltem őket.

Lassan tényleg el kellene indulni, de nehéz ennyi halat itt hagyni. Újra rápróbálok a háziállatra, és megint a hornetre mozdul rá, de sajnos megint lefordul róla. Ha nem hát nem, ott hagyom. Kb. 4-5 kilométeres séta vár rám, sötétedésre mindenképp a kanyarba akarok érni, nem maradhatok tovább. A kis folyó nagyon szép, talán még szebb is mint az Üür, ha csak az esztétikára hagyatkozunk. Viszont én egy nagyobb vízben sokkal nagyobb halakat tudok elképzelni, ezért inkább azok tetszenek. A Siskin, oda kellene eljutni! Ez a Jenyiszej mongóliai része, egy szinte megközelíthetetlen részen, a Darhat völgyben folyik. Állítólag már ott is Dunányi, kristálytiszta persze és embernyi galócák laknak benne. A völgybe vezető hágó csak nyáron autózható, szeptember elején leesik a hó és utána csak lóháton lehet kijutni - egy hét alatt. És persze helikopterrel, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nem sokkal indulás után leakad a woblerem. A víz mély, de nem járhatatlan, szinte egészen a woblerig be tudok menni. Sajnos mélyen van, lenyúlni nem lehet. Ki kellene menni egy hosszú ágért, de lusta vagyok és kockáztatok. Nem kellett volna, utólag már hiába tépem a hajam. Felteszem az utolsó Salmót és megfogadom, semmilyen körülmények között nem hagyom elveszni. A túra fele még hátra van és ötletem sincs, mivel lehetne helyettesíteni.
tűzifa
Tűzifa akad bőven a folyóparton.

Egy mély gödörhöz érek, teljesen fekete az alja, legalább 3 méter mély vízzel. Nem nagy kiterjedésű, de biztosan ott húzódik meg a jó tájmen! Csak a kis dobozom van nálam, a benne található összes csalit kipróbálom, de nem tudom lejuttatni a gödör aljára. Sajnos a mély víz ellenére rettentő gyors a sodrás. Aztán csak kiokoskodom, a körforgót jóval a gödör fölé dobva sikerül lejuttatni a mélybe. Amikor pont előttem lehet, megindítom - elemi rávágás a válasz. Megvan!… a jó lenok. A csuda vigye, tájmen is lehetett volna...
szigetekÚtközben rengeteg szigete és kis leágazása van a folyónak. Ezeket roppant mód élvezem, azonnal látszanak benne a halak, nagy élmény így megfogni őket. Egy darabig kíváncsiságból számolom az útközben fogott halakat. Lassan a huszadik lenoknál tartok, amikor megtörténik a tragédia! Egy éles kanyarban a külső íven leakad a hornet egy bedőlt fába.

Kipöccinteni képtelenség, megpróbálok bemenni érte. Méterekkel előbb kezdődik a sodrás által kivájt mély rész, azonnal mellig ér a víz, alig tudok megfordulni. Egyszer még megjárom ezekkel a bátor akcióimmal... A wobler el nem veszhet, megpróbálom a túl-oldalról.

A botot a sóderágyon hagyom és felmegyek vagy 500 métert mire át tudok gázolni. Ott is alig-alig. Ezekben a nagy kanyarokban mindenhol mély a víz és ha nincs köztük egyenes szakasz, akkor még az Erig sem gázolható. Visszafelé menet nézem a kristálytiszta vizet. Elég magasan vagyok felette, remekül bele lehet látni. Mégis csak akkor veszem észre a tájment, amikor már megriad tőlem és odébb úszik. Ezt meg kéne csípni! Megjegyzem pontosan a bokrot, ahonnan elúszott és megyek tovább. Végre leérek a tetthelyre, persze erről az oldalról sem lehet megközelíteni. Egy hosszú faággal kísérletezem, de akkora a sodrás, hogy nem tudom megtartani. Hát ezt elbuktam! :-(

Szomorúan bandukolok vissza majd rövid úton beszakítom a lenokok rémét. Kis egeret teszek fel és visszamegyek a tájmenes bokorig. Óvatosan begázolok dobástávolságig és második kísérletre gyönyörű kapást érek el. A hal félig kiugrik a vízből - négy-öt kilós lehet, de elvéti a csalit. Még negyed óráig kísérletezem, de többször nem tudom becsapni.

Jobb ötletem nincs, és bár még nem alkonyodik, mostantól egérrel dobálok. Világosba érek le Péter kanyarjáig, hatalmas élet van benne. A felső részen összeállt egy lenok csorda és folyamatosan szedi le a rajzó bogarakat. Nem akarom szétverni a pályát ezért inkább lefekszem szivarozni, várom a sötétedést.
pókÉrdekes és kellemes, hogy a parti bozótost járva nem kell folyamatosan a pókhálót szedegetni magamról. Sőt, egyáltalán nincs pókháló, pedig bogár, légy rengeteg van. És pók is van, de nem hálószövők, hanem vadász pókok. Sajnos a kép nem túl jól sikerült, nagyon szép állatok, és elég nagyok is.

Végre sötétedik, dobálom az egeret szorgalmasan - és fogom a nagy lenokokat. Kettőt megmérek, 55 és 53 centisek. Szép - szép, de ettől még 5:4 marad az eredmény. És tényleg annyi marad, ma este Péternek sem sikerül újabb galócát elejteni. Még nincs fenn a hold, amikor megérkezik az autó és dudál. Érdekes a teljesen ismeretlen és érintetlen folyóparton lebotorkálni, még érdekesebb az egyszer - tíz nappal ezelőtt látott gázlót megtalálni.

Nagyon szép volt az Erig-Üür, Péternek főleg a szívéhez nőtt - mind a négy tájmenét ebben fogta, de én kevésbé bánkódom a holnapi elutazáson, mint az Üür esetén. Ott még szívesen maradtam volna néhány napot, ebből elég volt ez az egy + három nap.

0 hozzászólás

Hozzászólások