8. Legyezett 120 centis tájmen

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy galócára alkonyatkor és éjszaka számíthatunk.

Mivel tegnap is későn feküdtünk le, nem tervezünk hajnali horgászatot. Szabolcséknak ez az utolsó napjuk és Zoli még nem fogott tajment. Eredetileg már reggel lementek volna az első táborhelyre, de a medence új reményeket csillantott fel, maradnak délig. Zolit végül Bélán kívül a főrendőr, a gájd és Ceren is elkíséri. Próbálkoznak mindenféle műcsalival, pérrel, de nem sikerül túljárni a galócák eszén. Pedig ott fekszenek továbbra is, még jobban bosszantva evvel a horgászt.horgászokEbéd után összepakolnak, néhány műcsali és egy polár mellény kölcsönben nálam marad, Péter pedig egy profi fényképezőt kap, neki tegnap tönkrement a töltője. Indulás előtt kézről-kézre jár a kapitány puskája. Mindenki vállhoz emeli, célozgat vele, én kíváncsiságból megnézem. Természetesen élesre van töltve, akkora kaliberű golyóval, hogy ha szépen sorba állunk, egy lövés elég is lenne a társaságnak. Kirakunk egy üveget és az összes lőszert ellőjük, de nagyon pontatlan a fegyver, az üveget meg - a puska képességeihez képest - túl messze állította fel a rendőr.

Szép borús időben megy el az autó, összeszerakom a kis legyezőbotot, de mire kiérek a vízpartra, hétágra süt a nap. Lenokot nem találok, a pérek sem esznek rendesen, huszadik kapásra fogok egy 15 centiset. Az idő túl jó, a fürdés mellett döntök. Lehet, a tájmennek meleg ez a víz, én erősen dideregve jövök ki belőle. A kevés eséllyel kecsegtető peca helyett inkább én is lefekszem a hűvösbe olvasgatni.
partPéter peca helyett az eredményesebb gombászást választja. Kár, hogy kicsit keserűek.
Kora este a gájd új helyre visz bennünket. A hely sajnos nem új, már horgásztam itt. Hatalmas kanyar, mi a tábor felöli belső ívhez érkezünk. Elmutogatja, hogy a túloldali mély vízben pontosan hol állnak a tájmenek, majd magunkra hagy. A vízbe kb. 5 métert tudunk begyalogolni, a túlpart még jó 70-re van. Nem épp legyező távolság. Fél órát szenvedünk, majd visszamegyünk a tábor melletti gázlóhoz, átmegyünk és visszasétálunk a kanyar külső ívéhez. Elég ígéretesen néz ki, de nagyon nehéz meghorgászni. A meredek parton a vízhez nem igen lehet lemenni, fent nagy a gaz. Legyezni csak a tálcába fejtett zsinórral lehet, de az meg - nekem legalábbis - állandóan összegubancolódik. Ilyenkor leengedem a csalit, kicsomózom, majd nem tudom a csalit visszahúzni, elakad valamibe. Rövid káromkodás után lemászok, kiakasztom, visszamászok. Nem egyszer a következő dobásnál megint gubanc a tálcában. Nem nagy, de kidobni a csalit nem lehet és szinte mindegy, elöl vagy hátul engedem le... Elég szenvedés, elhatározom, hogy legközelebb csak ismert pályára megyek legyezőbottal. A pergetés álom-könnyű ehhez viszonyítva.

A kanyar szép, de a szépsége kimerül az esztétikában. Hal, főleg tájmen nem jelentkezik. Egy-egy ütéssel megússzuk a pálya végéig, ott találok egy lenok csapatot. Hat kapásom van rövid idő alatt, de a kicsi szájuk miatt rosszul akad a nagy csali, csak egyet fogok meg belőlük. 11-kor úgy döntünk, átmegyünk a medencéhez. A folyóparton jó pár kilométer lenne, rövidítünk. Fél óra után halvány elképzelésem sincs, merre járhatok. Péter pár perce elindult a víz irányába, nekem sincs más lehetőségem. Amikor kilépek a fák közül pont a pálya mellé érek. Vannak még csodák! Péter is megjön, összeszerelünk. Ő áll kicsit feljebb, én alulról dobálok. Az első hal látványos cuppanással veszi le horgásztársam egerét. Egy termetes lenok a tettes. Kis idő után magamra maradok, de bízom a helyben, dobálok tovább.

Nagy burvány a misa mellett! Ez nem lenok volt, de sajnos elvétette. Dobálom tovább szorgalmasan, és meg is lesz az eredménye, végre megakasztom a legyes tájmenemet! Óvatosan lesétálok vele a pályáról, ne ijesszük el a többi halat. Jól küzd, de nincs esélye az erős felszerelés ellen.
galóca
77 centi.
Grippel húzom partra, megmérem és kiabálok Péternek, jöjjön fotózni. Nem hallja, a hal dobálja magát ezért visszaengedem. Felfelé indulok, had nyugodjon meg a hely. Nem sokkal feljebb csobogást hallok, Péter épp egy két kilós tájment enged útjára. Összemosolygunk és leülünk egy szivart elszívni.
- Felfelé megyek.
- Jó, akkor én visszatérek a medencéhez, van ott még hal.
- Egy párat had dobjak előtte!
Megvárom, míg végez. Nem is horgászom, csak üldögélek és a tájat csodálom. Aztán kiabálás: megvan a nagy!! Gyorsan felpattanok, készítem a fényképezőgépet.

fárasztásfárasztás
galóca

galócaHát igen! Azt hiszem, minden legyező-horgász álma egy ilyen fárasztás. Sokszor kitör a hal, néha elég messze el is szalad. Szerencsére a sodrás itt a mély víz miatt kicsi, nem segít a tájmennek. Kivenni a pálya alján próbálja Péter, de sehol nincs olyan ellaposodó rész, ahova a halat ki lehetne húzni. Egy hirtelen ötlettel a szájába nyúl. Profi, nem engedi el, amikor a hal elkezd hánykódni. Csodálom erősen, a tollnak komoly fogai vannak. Aztán persze el kell engedje, több mint egy centi mélyen vágta el a kezét. Oda adom a grippet, de lehet valami baja, kétszer is leugrik róla a galóca. Végül én veszem ki, kézzel rásegítve a csipeszre. Ekkor látszik csak igazán, mennyire hatalmas! Előkerül a mérce, kereken 120 cm. A grip 14 kilóig mér, azért rápróbálok, 13:76. Kicsit irigykedem, de azért őszintén örülök a halnak. Péter már teljesítette a túra kitűzött célját, rajtam a sor.
Kellemes búcsúbúcsú
A kellemes búcsú.

Dobálunk még egy kicsit, de akkora ramazurit csinált a hal és annyit lámpáztunk, hogy nincs értelme sokáig kitartani. 1:30-kor fel is adjuk, haza indulunk. Este szerencsére letűztem egy karót, így ma könnyen megtaláljuk a gázlót. És fontos megemlítenem, ma volt az első nap, amikor szárazan értem haza. Helyettem ma Péter csúszott el, még a sapkája is elázott! :-)

0 hozzászólás

Hozzászólások