6. Az első tajmenek

Fél ötkor felébredek. Nézelődök, majd halkan felöltözöm. Nem veszek gázlóruhát, csak melegítő + combcsizma. A T3-al megyek ki, csalinak is csak két egeret rakok. Felsétálok a fekete vízig és kétszer végigdobom a tábor melletti kanyart. Semmi. Lassan leszáll a köd, a táj, ha lehet, még káprázatosabb.

köd

szent helyHét órakor visszamegyek egy kis pótalvásra. Kilenckor felkelünk. A vezető tanácsára Szabolcsék elmennek valamerre autóval, nekünk azt javasolja, gázoljunk át a folyón, felfelé egy km-re ömlik be az Erig Üür, annak a vize 2-3 fokkal magasabb, ilyenkor oda húzódnak a tajmenek. Mivel lassan apad a víz, ezért vissza fognak jönni, nekünk csak meg kell fogni őket. Végül abba maradunk, hogy megpróbáljuk ezt és este majd megcseréljük a horgászhelyeket.
Én hajnalban már megpróbáltam átmenni, reménytelennek ítéltem meg a helyzetet. A víz még szinte semmit nem apadt, sőt még csak nem is lassult. Péter azért megpróbálja, de ugyanarra jut, mint én. Lejön a rendőrfőnök is, félmeztelenül kísérletet tesz, majd mutogat a közepén, hogy így kell átenni, de a mély rész előtt Ő is visszafordul.

Péter felmegy a fekete vízhez, én lecserélem a T3-at a vagabondra, és pérezni kezdek lefelé. Jönnek sorban, de elég aprók. Hébe-hóba beesik egy jobb lenok, elég élvezetes peca alakul ki. Aztán egyre beljebb jönnek a halak, a parti gaz is zavar, már derékig érő vízből suhogtatok. Nem is lenne semmi baj, csak a víz ne folyna ennyire! Öt üres dobás után óvatosan lejjebb sétálok 5-10 méterrel. Az a tapasztalat, hogy főleg a lenokok nem nagyon mozognak, pár hal után kiürül a hely, nem érdemes tovább nyaggatni.

Így megy ez már egy órája, amikor egy gödörhöz érek. Egy lépéssel mellig ér a víz. Próbálnék visszakozni, de a sodrás túl erős, képtelenség visszamenni! Itt-ott befolyik a gázló alá a víz és egyre mélyül. A fele sem tréfa ennek! Először a part felé próbálkozom, de ott egyre mélyebb a víz. Végül pipiskedve - szökdécselve megyek 45 fokban befelé, és erősen bízom benne, nem mélyül tovább a gödör. Végül is jó módszert választottam, lefelé a víz sokat segít, a kritikus részeken pár szökelléssel túljutok, de azért alaposan eláztatom a pulóverem. Az egyet. Hazamegyek szárítkozni.

Leülök beszélgetni a mongolokkal, kiderül, ők este kicsit eredményesebbek voltak. A sofőr pérrel csalizott, mindkét zsebpecáját elvitte a tajmen, nem tudta megállítani őket.
rendőr
A főrendőr pergetett, és fogott is egy 5 kilós tajment.
A fiúk is ugyanott horgásztak, de nem tudtak átdobni a szembe folyó mély részig, nem volt kapásuk. A halat szigorúan tilos lett volna elhozni, a vezető ahhoz járult hozzá, hogy egy-egy csukát, nagy ritkán lenokot eltegyünk megsütni. A következő 3 napban hol itt, hol ott rejtegette a halat, végül is nem bukott le.
csali
A nyerő csali.
Élelmezésünk megoldására, ha már halat nem ehetünk, Ceren vásárolt egy birkát. Megemlítettük, hogy egy bárány finomabb lenne, de teljesen felháborodott. Mongóliába a fiatal állatokat soha nem eszik meg. Mesélte, hogy egyszer Kazahsztánba a tiszteletére főztek bárányt. Nem akart illetlen lenni, oda ült az asztalhoz. Kivett egy húst, levált a csontról. Kicsi híján elhányta magát, majd kikereste a lapockát, az fő meg a legnehezebben. Mikor arról is kezébe maradt a hús, felállt az asztaltól, olyan undor fogta el. birkapörköltA másik érdekesség a birka megölése volt. Kizárólag a nagytestű állatoknak vágják el a nyakát, a kisebbeknek - kecske, birka - felvágják a hasát pár centi hosszan a szívhez közel. Ott benyúlnak kézzel és elszorítják az artériát. Szerintük ebből az állat semmit sem érez, és azonnal elpusztul. Mindenesetre a birka pörkölt remekül sikerült.
látogatók
Napközben többen meglátogattak bennünket.
guide
A gájd Péter botját szó nélkül felvette, és bemutatót tartott.
A technikáján még kell kicsit csiszolni, de látszott, nem először van a kézbe legyezőbot. Délután Péter elmegy pérezni, és újfent pótalvást eszközlök. Estére csak megszárad a pulcsi, nadrág! 18 órakor indulunk, Szabival és Somával. Tetszett nekik délelőtt az új pálya.
folyoszakasz
Nem könnyű pálya legyezni!
Én pergető botot hoztam, nem bánom meg. Péter lehetetlen helyekről próbálkozik. Dobni még csak-csak, de ha egy jobb halat akasztana, nem tudom mihez kezdene vele?

Alkonyodik, de a nap még látszik. Kicsit lejjebb megyek, végre olyan helyet találok, ahol ha nem is egyszerűen, de lejutok egészen a vízpartig. Kis kiszögelésnél állok, SR9-et teszek fel és dobok hármat az elvágó vízre. Ha harcsára horgásznánk, az 99%-ban itt lenne. A süllő is. Ellenben most galócázunk, ezért a következő dobásra keresztben átdobom a folyót. A vízen tarajos hullámok sejtetik, hogy nem épp egyenletes a meder. Félúton jár a wobler, amikor megüti valami. Kőnek húztam? Inkább csak behúzok neki, félek egy erős bevágás akadó esetén a csali elvesztését jelentené. De hal ez, és nem is lenok! Sajnos a harcsázó szerelés rettentően erős egy ekkora halhoz, percek alatt kicsörlőzöm a 75 centi tajment. Azért roppant mód örülök neki, a meredek hegyoldaltól nem látok hátra, ezért csak a levegőbe kiáltom, MEGVAN!
megvanBilincsre teszem, hátha előkerül Péter még világosba és csinál rólunk fotót. Közben Szabolcsék mennek lefelé, sajnos már messze vannak, mikor meglátom Őket, nem tudom őket megkérni a fényképezésre. Kicsit lejjebb sétálok, itt egész hosszan lehet közlekedni a vízparton. Néha kicsit bele kell gázolni, de több száz métert végig lehet dobálni újabb hegymászás nélkül. A pálya aljára állnak be Szabolcsék, nagy csobbanással bedob, majd hamarosan már fáraszt is. Ez aztán gyorsan ment!

Messziről nem vagyok teljesen képbe, ezért kicsit meglepődve látom, hogy Soma egyszer csak leteszi a kamerát, és pár követ felmarkolva begázol a folyó közepéig. Amikor már nem mer tovább menni, elkezd dobálózni. Eredményes lehetett az akció, mert nem sokra rá egy méteres tajmen szaltózik a levegőbe. Meglepően hamar magához húzza Szabi a halat, és kis videózás – fotózás után vissza is engedi.
horgász pálya
A pálya, végén Szabolccsal.

sötétediksötétedés
Lassan sötétedik, Péter nem kerül elő, ezért én is elengedem a halam.

A pontos történet: Szabolcs döglött pérrel csalizott. A fején szúrta át a horgot, majd lassan vontatta maga felé miközben vitte le a sodrás, így élőnek látszhatott. A galóca legalábbis bevette, de az első kirohanással felakasztotta a has alá lógatott horgot egy hatalmas faágra. Soma dobálására megijedt, és a megugrásakor szerencsére a pluszban felkötött horgot szakította le. 11 óra magasságában már túl világos a hold, néhány lenokon kívül más már úgy sem történt, haza indulunk. Azért két szép tájmen után vidámabb a világ, teljes betli már nem lehet! :)))

0 hozzászólás

Hozzászólások