A horgászat minden vízen horgászat, a horgász minden vízen horgász

A Magyar Országos Horgász Szövetség közleménye

A horgászat minden vízen horgászat, a horgász minden vízen horgász A 2017. évi CCV. törvény [Hhvtv.] 157. §-a iktatta be a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. CII. törvény módosításaként az alábbi új rendelkezést, amely 2018. január 01-től lépett hatályba [37. § (4)]: „A haltermelési létesítményen a hal kifogása és a halfogásra irányuló tevékenység horgászat esetén állami horgászjeggyel vagy turista állami horgászjeggyel e törvény rendelkezéseinek betartásával folytatható”.

Mint ismert, eddig a törvény csak a halgazdálkodási vízterületekre tartalmazott ilyen előírást. Az elmúlt pár napban e hiánypótló szabályozás egy NÉBIH által kiadott felhívás okán az érdeklődés középpontjába került, ugyanakkor kommunikációja kapcsán egyidejűleg számos pontatlan információ, téves következtetés is megjelent, így a Magyar Országos Horgász Szövetség jelezni kívánja a következőket: Magyarországon a horgászat joga feltételekkel megszerezhető személyi jog, így fő szabály szerint - a közlemény tárgyának nézőpontjából most itt nem felsorolva az egyéb követelményeket - az a horgász kaphat Magyarországon állami jegyet és fogási naplót, aki az alapvető jogszabályi, halfelismerési ismeretekkel rendelkezik, s nem áll az e tevékenységtől való eltiltás hatálya alatt. Egyértelmű, hogy a jogosultakra a tevékenység gyakorlásához szükséges okmány tekintetében ugyanaz a szabály kell, hogy vonatkozzon minden vízterületen - hasonlóan a vadászat szabályozásához, vagy az autóvezetés esetében a gépjárművezetői engedély megszerzésének kötelezettségéhez.

A haltermelési létesítményen (ismertebb, szűkebb megfogalmazásban: halastavon) történő horgásztatás engedélyezésének joga ugyanakkor a hasznosító magánszemély, vagy gazdasági társaság [tulajdonos, haszonbérlő, üzemeltető] kizárólagos joga, így szabadon dönti el, hogy ezt a térítésköteles szolgáltatást biztosítja-e, illetve ha igen, akkor milyen anyagi feltételekkel biztosítja a horgászok számára.

Fontos megjegyezni az a tényt is, hogy jelenleg több - köztük számos állami tulajdonú is - termelő halastó halgazdálkodási vízterületnek minősülő víztározónak, illetve több víztározó viszont a rajta folytatott, bejegyzett halgazdálkodás ellenére halastónak van nyilvántartva, így a víztípus szerinti besorolások és az eddig ennek megfelelően megállapított szabályok nem voltak egyértelműek. Mindez azzal járt, hogy a hatósági ellenőrzési gyakorlat szerint egy bizonyított szabálytalanság esetén is mentesülhetett az elkövető a jogkövetkezmények alól, sőt a horgászattól eltiltott személyek is sokszor éppen e vizeket keresték fel, mivel itt ez a tény - a bevont horgászjegy ellenére - nem került napvilágra.

Tény, hogy a legtöbb felelős halastó-tulajdonosnak, üzemeltetőnek eddig sem okozott gondot a most rögzítendő szabályok betartása és betartatása, mivel eleve érdekük az, hogy a vízterületeiken is a becsületes sporthorgászok hódoljanak szenvedélyüknek. Mindezek okán a törvényjavaslatot a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet is támogatta.

Az jelenleg is kevésbé ismert, hogy a magántulajdonban lévő úgynevezett „horgásztavak” sem mentesülnek az egységes szabályozás hatálya alól, így az ennek ellentétét kihangsúlyozó, megtévesztő hirdetéseket nem szabad hitelesnek elfogadni, mivel a jogosulatlan horgászat ténye mindenhol a halvédelmi bírság kiszabását és a horgászjegy váltásától történő eltiltást vonja maga után. A most hatályba lépett, a napi gyakorlat igényeiből táplálkozó jogszabály-változás - helyesen - bezárta annak a lehetőségét, hogy az eltiltott horgászok így kapjanak alternatív lehetőséget, illetve megakadályozza, hogy a vizek átminősítése egyéb, nem a Hhvtv. szellemisége szerinti célokat szolgáljon, vagy esetleg az itt folytatott horgásztatás halelviteli, gazdasági eredménye kikerüljön az ágazat látóteréből. Ez minden sporthorgász és vízkezelő, hasznosító közös érdeke is!

MOHOSZ Elnöksége
Budapest, 2018. február 01.

0 hozzászólás

Hozzászólások