Hűvös szürkeségben

Mozdulatlan. Talán ez lenne a hónap mottója. Alszik az erdő szégyenlősen pucéran, lombruháját feledve. Mozdulatlan a világ. Néha oly vastag ködpaplanba burkolózik, hogy nehézzé válik az út, s nyomasztó a vizes teher.

A csendet csak néha veri fel az erdei földúton átrobogó szarvascsorda patáinak dobogása, s a vízparton egy-egy szürke gém éktelen krákogása. A városban is megváltozott az élet. A károgó varjak beköltöztek, s komoly konkurenciaként jelentek meg esti vastag harmatgiliszta vadászataim során. Ők élelmet, én csalit keresek a nedves fű között. Apám szokta mondani a varjak láttán: -"Nézd fiam! Valaki megint szabadon engedte a fekete csirkéket!" - eközben mosoly jelenik meg a szeme sarkában, bajsza szegletében.

0 hozzászólás

Hozzászólások